Nagyváradtól máig elválaszthatatlan Szent László király neve és alakja, hiszen itt van a sírja is. Kincsesládánk, Erdély riportsorozatunk új, és egyben az idei év utolsó részében a lovagkirály nyomába eredtünk, és beszélgettünk a Szent László-örökség útról is.
Barangolásunkat a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye székhelyén kezdtük, hiszen a köztudatban úgy él: a nagyváradi püspökséget Szent László király alapította. Ám hamar megtudjuk Lakatos Attila egyházmegyei referenstől, gyűjteményvezetőtől, hogy ez így, ebben a formában nem igaz.
„Az egykori történelmi Magyarország egyházmegyéi közül a nagyváradit szokták kiemelten Szent László egyházmegyéjeként nyilvántartani, annak ellenére, hogy két püspökséget is alapított életében, a zágrábit és a nagyváradit, sőt, ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor Szent László nem alapított püspökséget. Szent László király először az 1080-as években egy 24 tagú káptalant, egy kanonoki testületet alapított, ezek szerzetesi szabályok szerint élő világi papok voltak. Erre akkoriban azért volt szükség, mert egy részüket lehetett használni a lelkipásztorkodásban, misszióban, térítésben, másrészt pedig a szerzetesi regula szerint együtt élő papoknak meg lehetett akadályozni a nősülését, ami akkor még probléma volt” – mondta Lakatos Attila. Hozzátette: ezt a társas káptalant emelte később, 1092 táján püspöki rangra László király, aki átköltöztette a – valószínűleg a nagybátyja, I. András király által alapított – bihari püspökséget új székhelyére, a nagyváradi vár területére.
A középkor folyamán a váradi székeskáptalan volt Szent László sírjának és ereklyéjének őrzője, és a Szent László-kultusz megteremtője. „Ebbe beleértendők a zarándoklatok, a híres nagyváradi tüzesvas-próbák, istenítéletek szervezése, magának a szent sírnak a gondozása, és Nagyvárad valami olyasmi lett a középkori magyar kereszténység számára, amilyen Jeruzsálem az egyetemes kereszténység számára, egy szent sír körül, egy szent király sírja körül kialakul egy nagyon fontos zarándokjáró hely” – fejtette ki.
Elpusztult sír, megszűnt püspökség
Szent László király sírja a 16–17. században megsemmisült, de még korábban megszűnt a nagyváradi püspökség intézményeivel együtt, amikor 1557-ben Izabella királynő és János Zsigmond fejedelem számára Varkocs Tamás elfoglalta Nagyváradot. „Ezzel megszűnt a nagyváradi püspökség, a birtokait az erdélyi fejedelem kapta, és bár kineveznek erdélyi püspököket a továbbiakban is, egészen 1692-ig, Nagyváradnak török foglalás alóli felszabadulásig nagyváradi püspök nem tehette be a lábát az egyházmegye területére és egyházszervezet nem működött az egyházmegye területén. Ebben az időszakában enyészett el Szent László király sírja is” – mutatott rá Lakatos Attila. A sír utolsó említése 1660-ból származik Szalárdi Jánosnak, a Siralmas magyar krónika szerzőjének tollából. Ő Várad ostromának szemtanúja és résztvevője volt, aki leírta, hogy amikor a törökök a nagyváradi várat elfoglalták, akkor az volt az utolsó, amit látott, hogy a bevonuló török sereg szétveri a szent királyok sírjait.
Hazakerül az ereklye
Szent László király kultuszának feltámadása a 18. században kezdődött – tudtuk meg Lakatos Attilától. Az 1720-as években ideiglenes székesegyházként megépült az akkori város főterén a Szent László templom. A barokk istenháza ma plébániatemplom, de 1780-ig ez volt a város ideiglenesen működő székesegyháza is. Az itt emelt Szent László-oltár valószínűleg Csáky Miklós váradi püspök nevéhez köthető, ez az első újkori emléke a Szent László-tiszteletnek. Csáky püspök valamikor az 1730-as években emelt egy barokk Szent László-szobrot a tér közepén, amelyet 1892-ben egy annál szebb, neoreneszánsz öntött bronz változat vált – ezek ma már a székesegyház udvarán találhatók.
„A másik nagy fordulatot az 1776-os év hozza. Ez az az esztendő, amikor befejeződik a mai, negyedik váradi székesegyháznak az építése, bár csak négy évvel később szentelik fel, és ez az év, amikor Nagyváradra újra hazakerül a Szent László ereklye egy töredéke. Szent László főereklyéje, a ma győri hermaként ismert ereklyetartóban lévő koponyaereklye még 1557-ben elkerült Nagyváradról, először Ecsed várába, aztán Gyulafehérvárra, majd Pozsonyba szállították, és 1607 óta a győri székesegyházban van” – magyarázta az egyházmegyei referens. Különleges helyzet áll elő 1776-ban, amikor Nagyvárad egyik kanonokja, a Szent László ereklye őrzésével megbízott káptalan egyik tagja és Zichy Ferenc győri püspök egyik vikáriusa, Kornis Ferenc kijárta a két püspök között, hogy megosszák a Szent László ereklyét. „Zichy Ferenc kinyitja a Szent László hermát, kiemelik a koponyaereklyét, egy kisebb darabot, a nyakszirtcsontot kiemelik belőle, behelyezik egy gyönyörűséges reneszánsz ereklyetartóba, és 1776 karácsonyán Kornis Ferenc ezzel jelenik meg Patachich Ádám udvarában, mintegy visszahozza Szent László kultuszának az egyetlen tárgyi emlékét a városba. A 18. század utolsó harmada óta ekörül a Szent László ereklye körül bontakozott ki az újabb kori Szent László-tiszteletnek, a körmeneteknek, a Szent László-ünnepeknek a hagyománya” – mondta Lakatos Attila. Mint megtudtuk, Szent László király ünnepét június 27-én tartják világszerte, kivéve Nagyváradon, ahol pápai engedéllyel mozgóünnepként, húsvét ötödik vasárnapján ülik meg Szent László és egyben az egyházalapítás ünnepét. Ilyenkor tartják a körmenetet, amelynek során Szent László király hermáját követik a hívek a székesegyház körül. Tavaly a Szent László-emlékév keretében itt volt a győri ereklye is és egészen a nagyváradi várig zarándokoltak el a hívek, visszavitték az ereklyét oda, ahonnan a középkorból elszármazott, idézte fel az egyházmegyei referens.
A vár, a király első temetkezésének helyszíne
Következő állomásunk a nagyváradi vár volt, ahol Mihálka Nándor, a Nagyváradi Várostörténeti Múzeum régész-muzeológusa kalauzolt bennünket. Meg is mutatta, hogy a fejedelmi palota udvara alatt körülbelül hol rejtőzik Szent László sírja, ma már biztosak ugyanis abban, hogy a lovagkirályt itt temették el, erről mind levéltári, mind történeti források beszélnek, szögezte le a szakember. „Nagyon sokáig kétséges volt az első temetkezésnek a helyszíne, körülbelül 120–130 évig az dívott főleg a középkortudósok körében, hogy először Somogyvárra, az általa alapított bencés Szent Egyed apátság falai közé temették el. Csak az utóbbi két-három évben derült ki, hogy valójában egy tévesen értelmezett oklevélről van szó. Még a 19. század végén kiragadnak ebből az oklevélből egy részt, ez tíz sor egy nagyon bonyolult középkori latin nyelvezettel, amely szerint az ő szent testét Somogyváron temetik el. Ezt az oklevelet vizsgálta meg Solymosi László akadémikus, és a teljes oklevél alapján jelentette ki, hogy nem is Szent László testéről van szó az iratban, hanem Szent Egyedről, és maga a temetkezés sem Somogyvárott történt meg, hanem egy franciaországi anyakolostort említ az eredeti oklevél” – magyarázta Mihálka Nándor.
Szent László királyt tehát az általa megjelölt helyre temették el 1095-ben, a sírt pedig Rómer Flóris és Henszlmann Imre találta meg az 1883-as régészeti ásatáskor, a csontvázat már nem találhatták meg a sírfosztatás miatt. A régész hozzátette: bizonyíthatóan a jól látható helyszíneken, esetleg oltáron vagy felemelve elhelyezett sírokat rabolják ki először, többnyire anyagi megfontolásból. A vármúzeumban is van olyan bemutatott sírhely, amelyet kiraboltak, és a maradványok is eltűntek, de tártak fel olyan sírt is, amelyben egy gyermek csontváza látható. A Rómer Flóris-féle feltárás alapján biztosak abban, hogy a sír, amely a templom közepén, a főtengelyben kapott helyet és teljesen ép állapotban volt, Szent László királynak a sírja. A sír hat méter szer három méteres, téglából készült, és ugyancsak téglából készült dongaboltozattal van lefedve. Szintén 1883-ban, Szent László sírjától nyugat felé 7-8 méter távolságban találtak egy másik, majdnem hasonló méretű sírt, amely Luxemburgi Beatrixé, Károly Róbert király második, 14 évesen elhalálozott feleségéé volt.
Két másik királysír is van a nagyváradi várban, Luxemburgi Zsigmond és felesége, Mária sírja – mondta Mihálka Nándor. „Erről a sírról az első feljegyzéseink 1755-ből, még a Habsburg-időkből származnak, amikor a Habsburg adminisztráció eldönti, hogy a fejedelmi palota belső udvarára egy kutat épít. Ennek a kútnak az ásása közben találják meg azt a sírt, amelyről még mindig nem lehet tudni, hogy királyi vagy királynői sír, hiszen a csontanyag nem maradt meg ebből az időből. A váradi várban viszont találnak egy halotti liliomos koronát, egy országalmát és egy medaliont, amelyik a Luxemburgi Zsigmond által létrehozott Sárkány rendjének a jelével van kidíszítve, a saját farkába harapó sárkányt ábrázolja. Sajnos a medalion eltűnt. Hogy akkor vagy később, ezt nem lehet tudni, viszont a halotti korona és az országalma a Budapesti Nemzeti Múzeumban a mai napig biztonságban van, és büszkén hirdeti azt, hogy Nagyváradon találták meg ezeket a halotti ereklyéket” – tudtuk meg a szakembertől.
Ezeknek a síroknak a feltárása azonban még várat magára, hiszen a régészeti ásatások nem történtek meg a teljes székesegyház területén. „Egy majd’ focipálya méretű területről van szó, közel 80 méter hosszú 45–50 méter széles, és a legutóbbi kutatásaink alapján, amelyek 2015-ben és az idén voltak, úgy tűnik, jóval szélesebb volt maga az épület, mint amennyire sejtettük, hiszen nemcsak hogy három hajója – egy főhajó és két mellékhajó – és négy tornya volt, hanem északon volt kápolnasor, amit temetkezésre használtak, illetve úgy néz ki, hogy a déli oldalt önálló kápolnákkal építették be. Erről egyetlenegy történeti forrásunk van, Scolari András váradi püspöké, akinek többek között a Váradra készített, de most Győrben található, győri hermát köszönhetjük” – tudtuk meg Mihálka Nándortól, aki elmondta: a váradi középkori székesegyház romjai a fejedelmi palota belső udvara alatt helyezkednek el.
Folyamatos építkezések
A 14 és 15. század aranykort jelentett Nagyváradnak, mert szinte folyamatos építkezések folytak a pápai és királyi segédlettel kinevezett püspökök által. Báthori András püspök kezdte el a teljes gótikus átépítést, utána Futaki Demeter püspök következett, a 15. században Scolari András, illetve Vitéz János püspök, Thurzó Zsigmond püspök pedig a 16. század elején már kora reneszánsz stílusban építkezik a váradi várban.
„Az ő jelenlétük gyakorlatilag azt jelenti, hogy nemcsak a székesegyház és Szent László sírja, hanem az egész vár is folyamatosan épül és erősödik, illetve ezzel párhuzamosan a püspöki lak is, ami a székesegyháztól délre helyezkedett el, illetve a várfalak, amelyeket bástyák, tornyok szegélyeztek, hiszen maga a váradi vár nem egy egyszerű püspöki székhely volt. Az volt a szerepe, hogy a püspöknek, illetve Szent László király sírjának a védelmét ellássa. Ha most a látogató bejön a váradi várba, akkor lát körülbelül tíz darab késő barokk épületet példásan felújítva, illetve lát egy késő reneszánsz olasz bástyás várat öt bástyával. A középkori várat úgy kell elképzelni, mint a mostani szászföldi vagy székelyföldi templomvárakat, középen a templom, az a székesegyház, tőle délre a püspöki palota, és egyéb kiszolgáló épületek, illetve egy vagy két várfal. Váradon az 1530-as években kialakul a három várfal, hiszen Fráter György püspök is épít egy védelmi rendszert, úgyhogy mind a királysíroknak, mind a püspöknek a testi épsége a 16. századig teljesen biztosított volt. Tudjuk, hogy 1474-ben volt egy nagyobb, meglepetésszerű török támadás Várad ellen, nem sikerült elfoglalni a várat, 1660-ban az új erődítményt elfoglalják, de akkor már egy teljesen más politikai és építészeti kontextus fogadta a törököket, akik amúgy is tízszeres létszámfölényben voltak” – beszélt a vár későbbi történetéről Mihálka Nándor.
A látogatókat általában a királysírok érdeklik, ezek megújítását, láthatóvá tételét tervezi is a múzeum. A Nagyváradi Polgármesteri Hivatalnak a bástyák felújítása a prioritás, először a bástyafelújítás következik, mondta Mihálka Nándor, aki szerint a királysírok, illetve a székesegyház feltárása lesz a „hab tortán”, miután a vár teljes felújítása befejeződött.
Várad vára
A váradi vár magva eredetileg püspökvárként épült, valószínűleg a 11. század végén, nem sokkal azután, hogy a püspökséget áthelyezték Biharról Váradra, tudtuk meg Emődi Tamás építésztől. „A vár védelmi rendszerének kiépüléséről konkrét adat a 13. századból van, amikor a káptalan egyik tagja, Rogériusz kanonok írja le meglehetősen bőven a tatárjárás bihari epizódjait, és ennek kapcsán a várat. Ebből a sommás leírásból derül ki, hogy zömmel faszerkezetű vár állt a püspöki udvar körül. Aztán a 14. században kezdett kiépülni egy bástyás, nagyjából kör alakú alaprajzú vár, ami magába foglalta a székesegyházat, a püspöki palotát és ennek különböző melléképületeit, és ez állhatott körülbelül a 16. század közepéig” – magyarázta a szakember.
A várat 1569-ben elkezdték bővíteni olasz bástyás rendszerűvé, az akkori korszerű haditechnika előírásai szerint. Az új védőrendszer annak idején körülölelte a középkori püspökvárat, és majd csak az utolsó, ötödik bástya megépítése után kezdték szisztematikusan elbontani a korábbi védőrendszer elemeit. „A belső, középkori épületek sorsa 1618-ban pecsételődött meg, amikor Bethlen Gábor megrendelésére felépült az a szintén öt szárnnyal rendelkező fejedelmi palota, amiből körülbelül két és fél szárny a mai napig látható, a többi pedig 18. századi barokk átépítések eredménye. A középkori részekről gyakorlatilag csak régészeti ásatások kapcsán tudunk, illetve az 1598-as török várostrom hozta magával azt, hogy olasz, német, németalföldi rézmetszők jöttek, és vázlatokat készítettek az épületről. A 17. század elején ezeket meg is jelentették a legfontosabb, a Georg Hoefnagel-féle metszetről ismerjük azt is, hogy nézhetett ki a korábbi püspökvár” – mondta Emődi Tamás.
Hozzátette: a mai, olasz bástyás rendszerű vár Közép-Kelet Európa egyik jó állapotban megmaradt ilyen rendszerű vára. A 18. század óta viszonylag kevés beavatkozáson esett át a vár, alig javítgatták ki a visszafoglalás ostromakor keletkezett károkat, gyakorlatilag az olasz bástyás vár 90 százaléka a 16. század második felének az állapotát őrzi. A szakembertől azt is megtudtuk, hogy az egykori székesegyház a vidék egyik legjelentősebb gótikus, szentélykörüljárós temploma volt. A korábbi leírások alapján rekonstruálható volt ennek az épületnek több eleme, és természetesen a királysírok is. Nagyvárad Székesfehérvár után talán második legfontosabb királyi temetkezőhelynek tekinthető, mondta Emődi Tamás, aki hozzátette: nem csak a várban temetkeztek uralkodók, a közeli várad-hegyfoki konventben II. István nyugszik.
A felújítás
„A váradiak köztudatába a vár az 1990-es évek végétől kezdett bekerülni, korábban, 1692-től, a visszafoglalástól kezdve katonai objektumként működött, ezért igazából nem is nagyon tehette be a lábát senki a területére, és ezt a katonai objektum jellegét megőrizte 1996-ig” – idézte fel Emődi Tamás.
„Akkor egy tanácsi határozattal, a hadügyminisztériummal való alkudozások eredményeképpen kapta meg a vár teljes területét az önkormányzat, és kivonult a helyőrség, majd Románia Európai Unióhoz való csatlakozása után adódtak a már említett finanszírozási lehetőségek, közben két-három évig, előzetes kutatások, amelyek a helyreállításokat előkészítő előzetes és régészeti kutatások folytak, amelyek a várra, a 17. századi épületekre, és a belső udvarban található középkori objektumokra koncentráltak. A 2009 és 2015 között zajló, uniós forrásokból fedezett, 87,8 millió lej értékű felújítás során a 18. századi épületeket állították helyre, például az egykori kaszárnyákat, a helyőrségi templomot, helyőrségi parancsnoksági épületeket. A vár felújítása ugyan 2009-ben kezdődött, de a tervek összeállítása, illetve az előzetes kutatások elvégzése 2007-re vihető vissza, akkor a Kolozsvári Történeti Intézet régésze, Adrian Rusu vezetésével folytak viszonylag átfogó régészeti kutatások, ezt követték a különböző tartószerkezeti és restaurátori kutatások, amelyek során például feltárták a nyugati szárny fontos, 17. századi falkép-maradványait, illetve restaurálták a stukkódíszítéseket” – mondta Emődi Tamás.
Sajnos a székesegyház feltárása nem történt meg, de sikernek tekinthető, hogy a fejedelmi palota pinceszintjében megmaradt székesegyházi maradványokat sikerül bemutatni, ez talán a legjelentősebb turisztikai látványosság, mondta Emődi Tamás. Emellett több rendezvénynek is otthont ad a vár, a Szent László-napok vagy a középkori napok mellett például filmvetítéseket, koncerteket is tartanak az erődítményben. A Csonka- és a Bethlen bástyák, valamint a várfal rendbe tételét 2019 tavaszán kezdik a tervek szerint.
Szent László-örökség út
Az RMDSZ kulturális főosztályának kezdeményezésével 2015-ben elindult a Szent László-örökség út program, amely magában foglal 44 olyan magyarországi, illetve erdélyi települést, amely valamilyen módon Szent Lászlóhoz, illetve a Szent László-mondavilághoz kapcsolódik. Erdélyben egyelőre 32 helyszínt vontak be az örökség útba. „Kerestünk egy olyan történelmi személyiséget, akit egyformán ismernek a Kárpát-medencében, akinek a kalandos élete, de a hősiessége is mai napig példaértékű a számunkra, és így bukkantunk Szent Lászlóra és a hozzá köthető legendakörre. Mikor elkezdtük felmérni, hogy hol vannak ennek tárgyi, illetve szellemi emlékei, akkor óriási meglepetésben részesültünk, hiszen gyakorlatilag mindenki tud valamit Szent Lászlóról” – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Csilla ügyvezető alelnök, a program ötletgazdája és koordinátora, és hozzátette: a lovagkirályhoz fűződő tárgyi emlékek gazdagsága győzte meg őket, hogy Szent László az a személyiség, akin keresztül összekapcsolhatják a kárpát-medencei magyarságot.
A Szent László-úttal sokakat próbálnak megszólítani, hiszen a névadó összetett személyisége minden korcsoporthoz szól. „A lovagkirály, a hős, aki a kun vitézzel harcol, a gyerekeknek egy mesebeli figura, aki vonzó a számukra. Ha a nőt megvédő harcosról beszélünk, akkor mi nők mindannyian szeretnénk egy ilyen erős férfit az életünkben, aki minden bajtól megvéd bennünket. Azt hiszem, azért szólít meg mindenkit, mert szükségünk van ilyen jellegű példaképekre. Szükségünk van arra, hogy megmutassuk: mi már ezer éve, itt, a Kárpát-medencében nemcsak, hogy értéket teremtünk, hanem megvédjük a szülőföldünket is” – mondta Hegedüs Csilla.
Elkészült a honlap
A XXI. századi ember igénye az internetes információszerzés, ezért a program keretében létrejött egy látványos háromnyelvű honlap, amihez kapcsolódik Facebook- és Instagram-oldal is. A szövegek a Kárpát-medence legkiválóbb magyar szakembereinek a tollából származik, és sok anyag most jelent meg először angol nyelven. „Készült egy részletes marketing-terv ehhez a programhoz, aminek az életbe léptetésén most dolgozunk. Ha a meglévő értékeink odavonzzák a turistákat, nekik enni kell, aludni kell és szuvenírt szeretnének, ami mind-mind munkahelyeket teremt helyi szinten, és én abban reménykedek, hogy ezáltal is hozzájárul ahhoz, hogy Erdélyben kialakuljon a kulturális turizmus, hiszen van mire büszkének lennünk, és a kulturális turizmusban tulajdonképpen bármilyen generáció tud dolgozni. Így munkahelyeket teremtünk. Piacot teremtünk a helyi termékeknek. És ez az egyik legfontosabb célja a Szent László-örökség útnak” – fogalmazott az ötletgazda.
Több csatornán népszerűsítik
Kádár Magor kommunikációs szakember szerint a projektnek több célja van: amellett, hogy Szent Lászlót mint kulturális örökségünk egyik elemét visszaállítsák a középpontba, az épített örökségnek az állagfelmérése is a célok között szerepelt, illetve a projektben részt vevő régiók és azok települései között az együttműködés serkentése és a helyi turisztikai-gazdasági potenciál emelése. A projekt egyik nagy előnye, hogy létrehozott egy központi kommunikációs platformot, emellett pedig bemutató utakkal, találkozókkal, különböző fesztiválokon is népszerűsítették a projektet, részletezte. A projektcsapat tapasztalata szerint van érdeklődés az örökség-út iránt, például felmerült már, hogy az Iskola másként hét keretében kirándulást és gyalog- vagy biciklitúrát szervezzenek. Sok településről kaptak visszajelzést, és Kádár Magor úgy véli, hogy ha a projekt bejáratottabb lesz, akkor többen fognak bekapcsolódni. „Szeretnénk bővíteni ezt a bázist, azokat a településeket, helyeket, amelyek kötődnek Szent Lászlóhoz. Szeretnénk, ha közöttük egy erősebb kapcsolat jönne létre, hálózatként kezdenének működni. Ezen fogunk dolgozni” – jelentette ki Kádár Magor. Emellett továbbra is szeretnék erősíteni a turisztikai-gazdasági vonatkozást, céljuk, hogy még jobban mozogjon a helyi turizmus.
Forrás: www.maszol.ro