Hatszor indultak meg a fővárosba – 30 évvel ezelőtt volt a legvéresebb bányászjárás Bukarestben

18 Napja

cikkek

Csákányokkal, husángokkal felfegyverkezett bányászok embertelen kegyetlenséggel verték szét 1990. június 13-15. között a bukaresti Egyetem-téri tüntetőket, akiket Ion Iliescu politikája nem tudott megvezetni. A vájárok a Zsil-völgyi szénbányákból érkeztek, egy olyan helyről, ahol a kommunista diktatúra az első igazán komoly rendszerellenes sztrájkkal szembesült 1977-ben. Az antikommunista nimbusz azonban megkopott a kilencvenes évek folyamán, amikor összesen hat alkalommal próbálták bevenni Bukarestet. Annak ellenére, hogy botjaikat ők kezelték, a nagyképet nézve ők is áldozatok ebben a történetben: a titkosszolgálatok és a politikai machinációk félrevezetett áldozatai. A teljes igazságot még ma sem ismerjük.

A Zsil-völgye tegnap és ma

Néptelen kisvárosok és lepusztult ipari létesítmények között visz az ember útja, ha áthalad a Zsil-völgyén. A látvány végromlásra emlékeztet: mindenütt rozsdaette gyárromok, lerobbant lakónegyedek, lakatlan, széthordott háztömbök meredeznek az égre. A valamikor a legnagyobb bányászközösséget rejtő völgy ma már inkább siralomvölgyének számít, a napról napra rohamosan csökkenő lakosságszám is azt mutatja, hogy a Ceaușescu-korszakban mesterségesen felduzzasztott településeket most már semmi sem mentheti meg az enyészettől.

A bányák szinte kivétel nélkül bezártak, munkalehetőség alig akad, a pár évtizedes „sikertörténetet” felváltotta a lassú haldoklás. Az itt dolgozó bányászcsaládok nagy része szétszóródott az országban vagy a nagyvilágban: volt, aki hazament falujába gazdálkodni, mások Európa felé vették az irányt. Az egykori bányásztársadalom, amelyről ódákat zengtek a Ceaușescu-korszak hivatalosan felkent poétái, amelyről számtalan propagandafilmet forgattak, ma már a múlté.

A bányászok hihetetlenül mostoha körülmények között dolgoztak. Ezért – bár kiemelt fizetéseket és számos privilégiumot élveztek (kevesebbet fizettek a villanyáramért, azonnal kaptak lakást, a bányavárosokban nagyobb volt az áruválaszték stb.) – csak azok az emberek választották a bányászmunkát, akik más álláshoz nem jutottak, vagy valamilyen ok miatt jónak látták elhagyni szülőföldjüket. Székelyföldről a kollektivizálás következtében föld nélkül maradt gazdálkodó fiatalok közül sokan választották például ezt a lehetőséget.

 

Olvassa el a teljes cikket a maszol.ro oldalán.

2 perc