A Digitéka – Erdélyi Digitális Tudománytár és a Maszol közös sorozatában erdélyi sajtótermékeket szemlézünk a 19. és 20. századból. A cikkek korabeli írásmódján nem változtatunk. Az alábbi írás a Hölgyfutárban jelent meg 85 évvel ezelőtt, 1935. március 1-én, és fiktív párbeszédekkel érvel amellett, hogy „a mai modern, felvilágosodott korban” elértéktelenedett a szerelem.
Nők bevallják
Irta: S. Hajós Alice
– Hazakisért Havas Gábor? (Akkor este ismerkedtünk meg vele)
– Igen.
– Na és milyen ember, hogy tetszik neked?
– Jómodoru fiú. Mikor a kapuhoz értünk, természetesen fel akart hozzám jönni egy csésze teára, de azt mondottam neki, hogy nem…
*
– Mária, miért vagy olyan ideges ma? Talán összevesztél Gézával?
– Nem semmi.
– Mi az mégis?
– Semmi. Azaz, hogy neked elmondom, más még esetleg ostobának talál. Tudod, Gézával jó barátok vagyunk. Már amennyire ilyen elfoglalt emberrel barátkozni lehet. Délelőtt tanitás az iskolában, délután irodalom, este különféle programm gyűlések, munka. De azért szeret, hisz kétszer hetenként találkozunk a ,,Japán”-ban. A múltkor felhivott a lakására, de én nem mentem. Nem, igazán azért ne haragudj rám, ne tarts régimódi nőnek. Másnak nem is merném elmondani, csak neked. Mondd, minek is menjek? Hogy egyszer egy héten, később pedig három hétben egyszer a programmjába illesszen hat és hét közt. Talán most lenézel, szentimentálisnak gondolsz, konzervatív polgári nőnek. Nem, hidd el, én igazán szerelmet nem akarok. Hisz Géza oly elfoglalt ember, annyira betölti munkája. Úgy sem fontos neki. Még csak nem is hazudik nekem. Nem is szépiti a dolgot. Tudom, hogy rajtam kívül itt van Piri, vasárnaponként pedig Magda. Nem, ne nézz le ezért, tudom, hogy ma ez igy van, nem, kizárólagosságot nem is akarok. Csak igy olyan kopár, olyan felesleges az egész. Akár van, akár nincs. Tudom, kedves, a hiba bennem van, hisz a mai modern, felvilágosodott korban…
*
A teljes cikket olvassa el a Maszol.ro portálon!