Az idei centenárium évében, bár történelmi, mégis aktuális témával, az impériumváltás stációiról szóló előadással indult útjára a nagyváradi Szacsvay Akadémia új évada. Az első előadó Fodor János, a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem tanársegédje volt.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott nagyváradi Szacsvay Akadémia új évadot indított Az erdélyi magyarság száz éve gyűjtőcím alatt, és mint ahogy azt Nagy Mihály Zoltán főlevéltáros, a pénteken este a váradi Ady Endre Líceumban tartott nyitóelőadás előtt elmondta: a mostani előadás-sorozatban minden hónapban kronologikusan haladva elevenítik majd fel egy-egy történész segítségével azt, hogy mi történt az erdélyi magyarsággal az elmúlt húsz évben. Az első előadó Fodor János, a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem tanársegédje volt, aki az 1918-1920: Az impériumváltás fő stációi címmel tartott értekezésében felidézte az említett időszaknak a román és a magyar nemzet életére nézve sorsdöntő eseményeit. 1918 októberének elején a Monarchia és Németország fegyverszüneti igénnyel fordul az Egyesült Államokhoz, mert tőlük kedvezőbb feltételeket reméltek. Október 17-én Tisza István mondja ki a magyar parlamentben azt, hogy a Monarchia a háborút elvesztette, rá egy napra mondja el Alexandru Vaida Voevod híres beszédét a magyar parlamentben, amelyből már sejthető, hogy a magyarországi románság a teljes önrendelkezést óhajtja megvalósítani. Egyébként arról, hogy a román hadsereg 1916-ban hódító szándékkal tört be Magyarországra, már az akkori röplapok tanúskodtak, később pedig napvilágra került Romániának az Antanttal kötött titkos szerződése, amelyben az állt, hogy Románia a Tiszáig akarja megszerezni a Magyarország területeit.
Nemzeti Tanácsok időszaka
Október 20-án hivatalosan is megszűnik a dualista rendszer, október 23-án megalakul a Magyar Nemzeti Tanács, október 30-án Budapesten pedig a Román Nemzeti Tanács. „1918 októberében még nem beszélhetünk különálló államokról, csak a nyilatkozatok jelennek meg cseh, szlovák, szerb, horvát és ukrán részről, de a románok még késlekednek” – fogalmazott az előadó. Az őszirózsás forradalmat (október 28-29.) követő nemzeti tanácsok időszakában zavaros állapotok uralkodtak, bár ekkor még a román és a magyar tanácsok együttműködnek a rend fenntartása érdekében: gyakori jelenség volt a nemesi kúriák felgyújtása, Lindner Béla hadügyminiszter pedig a helyzetet félreismerve egy kiáltványt fogalmazott meg, amelyben minden katonát leszerelt.
Fegyverszünet, tárgyalások
November 3-án kötik meg a padovai fegyverszünetet, amelyben határkérdésekről nem esett szó, az csak hadászati szempontból állapítja meg a de facto már nem létező Osztrák Magyar Monarchia korlátait. Ennek ellenére a románok bátorítást kapnak az USA-tól, Franciaországtól, de még Németországtól is, hogy vonuljanak be magyar területekre. Különösen a november 9-én közölt német álláspont érdekes ebben a vonatkozásban, hiszen Berlin azt közölte, hogy amennyiben a visszavonuló német seregeket nem háborgatják, akkor „Románia törekvéseit jóindulatúan kezelik”. A következő állomás a november 13-án Belgrádban megkötött katonai konvenció volt, amely a fegyverszüneti egyezmény kiegészítése volt, és kimondta, hogy mindenhol, tehát a katonailag megszállt területeken is a magyar közigazgatás marad érvényben. Ezt azonban a magyarokon kívül senki nem vette komolyan, a cseh, a szerb és román csapatok többszörösen megsértették a konvenció pontjait, viszont a Károlyi kormány nem kezdeményezett katonai ellenállást. A november 13-án kezdődő aradi tárgyalások is kudarcba fulladtak: Jászi Oszkár és Iuliu Maniu tanácskozásán utóbbi egyértelműen kimondja: a románok teljes elszakadást akarnak Magyarországtól.
Gyulafehérvár
Ilyen előzmények után került sor december 1-jén a Gyulafehérvári Nemzetgyűlésre, amelynek jelentőségét korabeli magyar sajtó nem mérte fel, sőt, megnyugtatták a közvéleményt, a gyulafehérvári határozatot a románok utópisztikus elképzeléseinek tekintették. Maniu vezetésével létrejött a Kormányzótanács, amely kormányként igazgatta azokat a területeket, amelyeket megszálltak a román csapatok, de egyes feladatokat már ekkor Bukarestből láttak el. A magyarok is gyűléseket szerveztek, ezek közül a legnagyobb a december 22-iki kolozsvári nagygyűlés volt, amelyen tízezrek vettek részt, és kimondták, hogy az erdélyi magyarság Magyarországhoz akar csatlakozni. Ennek azonban nem lett foganatja, hiszen a várost két nap múlva elfoglalták a román csapatok. 1919 januárjában a szászok a kialakult helyzetet mérlegelve deklarálják, hogy Romániához akarnak csatlakozni. Az előadó hangsúlyozta azt, hogy a román csapatok bevonuláskor a magyar sajtónak fontos szerepe volt abban, hogy nem történtek atrocitások, mert nyugtatták a lakosságot, és figyelmeztették őket arra, hogy ne provokálják a román katonákat. Így a bevonulás atrocitások nélkül zajlott le, két fontos kivétellel: Köröstárkány és Kisnyégerfalva polgári lakosai körében mészárlást hajtottak végre a bevonuló román csapatok.