Szerzői álneve Homoródi Zoltán.
Az erdélyi kórusszervezés egyik nagy alakja volt. Mind apai, mind anyai ágon unitárius lelkészcsaládból származik. Apja Homoródszentmártonban volt lelkész; nem csupán a teológiai tudományok iránt érdeklődött, hanem népzenét is gyűjtött (sőt: karvezetői tanfolyamot is végzett). Édesanyja az oklándi unitárius lelkész lánya, aki tanítóképzőt végzett, és otthonában népdalokat meg Schubertet zongorázott.
Tanulmányait szülőfalujában kezdte, 1939–1946 között a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumban tanult, itt nagy hatást gyakorolt rá a kollégium zenetanára, Péterfy Gyula, aki az egyházi zene rejtelmeibe vezette be tanítványát. Az ő tanácsára az utolsó évet (1946/47) a kolozsvári Unitárius Kollégiumban járta.
A Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán szerzett oklevelet zenetanári (1951), zeneszerzési (1952) és karmesteri szakon (1953). Főiskolai tanárai közül nagy hatást gyakorolt rá Jodál Gábor, Cornel Ţăranu és Vasile Herman, valamint Antonin Ciolan. Diákévei alatt – hogy megélhetését segítse, valamint saját szakmai előrelépését gyorsítsa – több kolozsvári amatőr énekkar vezetését is elvállalta (1947: Rendor-gyár; 1948: Élelmezési Szakszervezet; 1948–1950: Higiénia). 1951-ben fejezte be tanulmányait a zenetanári, 1952-ben a zeneszerzési, 1953-ban a karmesteri szakon.
A tanári szak elvégzése után a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán először gyakornoki, majd tanársegédi állást kapott, de a kolozsvári zenelíceumban is tanított. 1954-től a Zeneszerzők Szövetségének tagja.
Folyamatosan jelentek meg írásai a kolozsvári és bukaresti lapokban, mint amilyen az Utunk, Művelődés, Útmutató. Időnként a Kolozsvári Rádiónak is készített anyagokat. Marosvásárhelyre való költözése során a tanítás mellett az 1958/59-es évadban, szakmai kísérletezésként elvállalta az Állami Székely Népi Együttes karmesteri állását. 1959–1960 között a Marosvásárhelyi Rádió zenei szerkesztője; helyi kórusok tanácsadója, vezetője. 1960-tól a Román Zeneszerzők Szövetsége marosvásárhelyi fiókjának titkára, 1968-tól a szövetség egyik alelnöke. Az 1968-as bukaresti közgyűlésen többek között síkra szállt egy magyar nyelvű zenei folyóirat megjelentetése mellett. Igyekezett Marosvásárhely zenei életét is megszervezni.
1965-től a marosvásárhelyi Állami Filharmónia vezetője volt, ez a tevékenysége háttérbe szorította zeneszerzői ambícióit. A nyolcvanas években egyre romló életkörülmények közepette igyekezett helytállni, mind az anyagi körülmények javítása tekintetében, mind szellemi értelemben. Igazgatói minőségében egyik alapítója volt a Marosvásárhelyi Zenei Napok című rendezvénynek, amelyet először 1971-ben rendeztek meg. 1966-ban a Művelődési Érdemrend IV. osztályával tüntette ki az Államtanács, 1967-ben a Román Akadémia a zeneszerzőknek odaítélt Enescu-díjjal; 1970-ben a Ion Vidu kórusverseny díját nyerte el, 1972-ben pedig II. Szimfónia című művéért megkapta a Zeneszerzők Szövetségének díját. Zeneszerzőként jelentősek a népdalfeldolgozásai, valamint az életművének nagy részét kitevő kórusművei.
Fontosabb szimfonikus művei: Divertimento (vonószenekarra és két klarinétra, 1952); Nyitány (1955); Korondi táncok (szvit népi zenekarra sóvidéki zenei anyag alapján, 1957; átdolgozva szimfonikus zenekarra, 1960); Ünnepi nyitány (1961); I. szimfónia (1961); Marosmenti táncok (szimfonikus szvit, 1968); Kis szvit (1970); II. szimfónia (Laudus terrae natalis, 1972); Bevezetés és allegro (1977); Bihari rapszódia (befejezetlen).
Egy kötete jelent meg: Karvezetők könyve. (Szalmán Lóránttal és Forró Lászlóval) Bukarest, 1968.
Szerkesztésében megjelent kiadványok: Dalgyűjtemény. Kórusművek vegyes, gyermek-, női és férfikarra (1958); Înalţă-te cîntec – Szálljon dalunk. Kóruskötet két nyelven (1966).
Váratlanul hunyt el; a marosvásárhelyi református temetőben nyugszik.
RoMIL
Benkő András: Zoltán Aladár. Marosvásárhely, 1996.
Fotó: https://www.antikvarium.hu/konyv/benko-andras-zoltan-aladar-249532
3perc