A nagybányai festőtelep kiemelkedő művésze nemcsak alkotóként jelentős, hanem művészpedagógusként is. Nehéz gyermekkora volt, apja keveset törődött fiával, mostohaanyja pedig szó szerint mostohaként bánt vele. Különböző betegségek miatt majdnem teljesen elveszítette a hallását, és gyermekparalízis következményeként sánta maradt. Mindez személyiségére is kihatott: zárkózott, gyanakvó, emberkerülő személy lett.
A budapesti Ipari Rajziskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd az Iparművészeti Iskolába járt. A záróvizsga előtt beiratkozott a müncheni Királyi Akadémiára, ahol több neves tanár tanította. Hollósy Simon magániskolájában is megfordult.
Nagybányára 26 évesen, Czóbel Béla biztatására költözött, és szintén az ő, valamint Perlrott Csaba Vilmos hatására kezdett el párizsi tanulmányutakra járni.
Az 1906–1907-es téli Függetlenek Szalonján már ki is állították az egyik munkáját. A francia fővárosban látottak hatására bizonyosodott meg arról, hogy mekkora különbség van a nyugat-európai és a nagybányai művészek között, itt megismerte a posztimpresszionistákat, a fauvizmust és a Nabis-csoportot. 1910-ben feleségül vette Käthe Beckhaus berlini festőnőt, ezek után hosszabb ideig Németországban is lakott, az első világháborút is ott vészelték át.
Nagybányára 1918-ban tért vissza, és a későbbiekben csak rövidebb utazásokra hagyta el a várost. A megváltozott körülmények az iskola művészeti életben betöltött szerepének újradefiniálását is megkövetelték. Ziffer Sándort több sikertelen kérés után végül Emil Isac közbenjárásával vették fel a bukaresti Szépművészeti Szakszervezet tagjai közé.
Az 1920-as évek második felétől tanított is. Mikola Andrással való nézeteltérése miatt kilépett a Nagybányai Festők Társaságából, később pedig elvállalta azoknak a diákoknak a tanítását, akiket politikai okok miatt zártak ki az iskolából. Pedagógusi stílusát a Hollósyéval szokták összehasonlítani: szuggesztív ereje volt, tanítványainak a rajz fontosságát, a színekben rejlő kifejező erőt hangsúlyozta.
A két világháború közötti időszakban részt vett az erdélyi művészeti élet kialakításában, egy alkalommal kiállított a Barabás Miklós Céh tárlatain is.
Stílusára a megszerkesztett, szilárd kompozíciók és az expresszív, erős, nyers színhasználat jellemző.
Murádin Jenő: Nagybánya. A festőtelep művészei. Miskolc, 1994.
Almási Tibor: „Valósággal suba alatt festek, … pedig néha jó is kerül ki a kezem alól”. Ziffer Sándor élete dokumentumok és fényképek tükrében. Limes, 2002, 2. sz. 129–139. o.
Fotó: Barabás Miklós Céh
2perc