Édesapja a kolozsvári gazdasági akadémia tanára volt. Tulogdy János elemi és középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte. Az I. Ferenc József Tudományegyetem földrajz–természetrajz karára iratkozott be, többek között Cholnoky Jenő és Szádeczky-Kardoss Gyula voltak a tanárai. Jó tanulmányi eredményeinek köszönhetően már diákként gyakornok lehetett a Földtani Intézetben.
1914-ben, még a háború kitörése előtt elvégezte felsőfokú tanulmányait, majd önkéntes szolgálatra jelentkezett. A galíciai frontra küldték, ahonnan súlyos sebesüléssel tért haza. Hosszas rehabilitáció után helyettes tanár lett, majd 1921-től 1945-ig a kolozsvári Református Kollégium rendes tanára. 1945-től tanár volt a Bolyai Tudományegyetem földrajz tanszékén, a Matematika–Természettudományi Kar megbízott dékánja. A földrajz mellett klimatológiát, hidrológiát, valamint a földrajzi felfedezések történetét is tanította.
1959-ben, az egyetemegyesítéskor nyugdíjazták, de szerzői, szerkesztői munkáját haláláig folytatta.
Kollégái visszaemlékezései alapján lelkes és lelkiismeretes oktató volt, diákjait kirándulásokra, terepszemlékre vitte.
Oktatói tevékenysége mellett folyamatosan kutatott, írt, publikált. Több mint 200 tanulmány, illetve cikk, kiadvány köthető a nevéhez, ezek között szaktudományos és ismeretterjesztő munkákat egyaránt találhatunk. Igyekezett a földrajzot mindenkihez közel hozni, elérhetővé, érthetővé tenni, így olyan munkáknál is közreműködött, mint az 1976-ban kiadott Földrajzi kislexikon, melyet Madarász Antal és Balás Árpád földrajztanárokkal közösen szerkesztett. Nemcsak kutatta, tanulmányozta a környezetét, hanem korai kísérletei voltak a környezetvédelem tárgykörében.
1927-ben Alexandru Borza és Emil Racoviţă professzorokkal védett nemzeti parkok létrehozásának ötletét terjesztették elő, akkor még sikertelenül.
Sok kutatást végzett a földfelszíntan tárgykörében, kedvelt kutatási témáját jelentették a karsztjelenségek, valamint a barlangok; összeállította Erdélyi barlangjainak szakkatalógusát.
1910-től a Magyar Természettudományi Társulat, 1922-től a Magyar Földrajzi Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagja volt. Hosszú időn át az Erdélyi Kárpát-Egyesület alelnöke volt (1936-ban az Egyesület lapjának, az Erdélynek a szerkesztőjeként tevékenykedett). Középiskolai tankönyvet és egyetemi jegyzetet egyaránt írt, szerkesztett.
Erdély geológiája. Kolozsvár, 1925.
A Székelyföld földrajza. Kolozsvár, 1929.
Turisták és cserkészek könyve. Kolozsvár, 1929.
A túravezetésről. Kolozsvár, 1930.
A Tordai-hasadék. Kolozsvár, 1939.
Kalotaszeg földrajza. Kolozsvár, 1944.
Erdély kis turistakalauza. Budapest, 1940.
Természetjárók könyve. Bukarest, 1959.
RoMIL
Dénes György: Búcsú Tulogdy Jánostól. Karszt és Barlang, 1979. 1–2. félév.
Ajtay Ferenc László: Dr. Tulogdy Jánosra emlékeztünk. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1992.
Nagy Arisztid: Emlékezés Tulogdy János professzorra. Magiszter, 2007. 3–4. sz.
Fotó: http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2017/tv1704/kubassek.html
3perc