Középiskolai tanulmányait követően nagybátyja üzletében volt inas, műkedvelőként a Kolping Legényegylet darabjaiban játszott, ott figyeltek fel rá. 1935–1937 között Hetényi Elemér kolozsvári magán színiiskolájában tanult.
Színészi pályáját Aradon kezdte, Szabadkay József társulatánál, majd Jódy Károly vándortruppjában játszott.
1939. szeptember 1-jétől a kolozsvári Thália RT alkalmazta, s ettől kezdve „Erdély fővárosa” lett színészi sikereinek helyszíne, de vendégként szerepelt Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Marosvásárhelyen; rendezett Szatmárnémetiben és Nagyváradon is.
A háborúban a Budapestre menekített színházzal tartott, ám 1945 nyarán sikerült hazajönnie. Az ismét a sétatéri épületbe költöztetett magyar színház megnyitó előadásán a Bánk bán címszerepét játszotta (1945. november 16).
1949-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet (1950-től Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet) tanára, s csak azért nem tovább, mert az intézményt 1954-ben Marosvásárhelyre költöztették. A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének kérésére sokat szerepelt náluk is, kétszázötven rádiós fellépéséről tudunk. 1964–1969 között a színház igazgatója volt. 1977-ben saját kérésére vonult nyugdíjba, azonban ezután is aktív maradt szinte haláláig; 1977–1981 között tizennégy görög tragédiából álló felolvasószínházi produkciót vitt színpadra, hét bemutató keretében.
Pályája elején főként hősi szerepekben aratott sikereket, később karakterszerepekben is bizonyította jellemformáló erejét és humorérzékét.
Több mint négy évtizeden át meghatározó egyénisége volt a kolozsvári magyar színjátszásnak. 1992-től a Kolozsvári Állami Színház örökös tagja, 1995-ben az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület Kemény János-díjával jutalmazták.
2003-ban, a Magyar Játékszíni Társaság Életműdíjának átadásakor a következőket mondta: „Én hiszek abban a szigorú felelősségben, amivel az életnek, a közösségemnek tartozom. Én a színházat nem kellemes dolognak látom, hanem kemény, éber, fájdalmas keresésnek, a rend, a tisztesség, a világosság, az igazság keresésének. Nem tudjuk, hogy milyen lesz a jövő színháza, de felelősek vagyunk a jelenéért. Ránk az a nemes feladat hárul, hogy kimagasló művészi tettekkel tiltakozzunk minden megalkuvás ellen. Csak az lehet vesztes, aki feladja a harcot.”
Életére és művészpályájára vonatkozó emlékeit kilencvenedik életéve küszöbén Kötő Józseffel beszélgetve elevenítette fel, ebből született A színház fanatikusa. Senkálszky Endre életregénye című könyv (2004).
2004-ben a Romániai Színházak Egyesülete UNITER különdíjjal tüntette ki. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Elnöki Érdemérem középkeresztjét, 2011-ben Érdemes Művész díjjal tüntették ki. 2010-ben lépett utoljára színpadra 95 éves korában, sokáig Európa legidősebb aktív színésze volt. A Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Magyar színházművészeti lexikon. Budapest, 1994.
Életének 100. évében elhunyt Senkálszky Endre. maszol.ro/index.php.kultura (*2018.03.16.)
Korok tanúja – Senkálszky Endre. hamlet.ro/cikkek.php?cikk (*2018.03.16.)
Fotó: Wikipédia
3perc