Egyszerű családból származott, s szülei, mivel nem tudták fizetni taníttatását, cipészinasnak adták. Tizennégy évesen kezdett asztaliteniszezni a szülői ház udvarán, majd meghívták a kolozsvári zsidók Hagibbor Sportegyesületébe, amelynek színeiben 1932 és 1937 között versenyzett. 1932-ben megnyerte a tartományi bajnokságot, 1933-ban belépett az akkor alakult Societatea Sportivă Uzinele Electrice Cluj egyesületbe, amelynek színeiben városi és megyei bajnoki címet, majd 1934-ben egyéniben országos ifjúsági bajnoki címet szerzett.
A második világháborús zsidótörvények miatt nem léphetett be az edzőcsarnokba, 1942-ben útépítő munkaszolgálatra hurcolták, előbb egy Nagybánya melletti táborba, onnan pedig a keleti hadszíntérre. 1943 őszén Krakkóban, 1944 nyarán Nyíregyházán, majd Eperjesen és Pozsonyban volt, a deportálás elől kétszer szökött meg. Auschwitzból egy SS-tiszt segítségével került vissza Pozsonyba, onnan Budapestre szökött, ahol a svéd követségen Raoul Wallenbergtől kapott menlevelet.
A háború után visszatért Kolozsvárra és az asztaliteniszhez.
Ami sportolói teljesítményeit illeti: kétszer, 1935-ben és 1947-ben nyerte meg a Román Kupát, pályafutása során kilencszer volt országos bajnok csapatban és férfi párosban (1952, 1953, Toma Reiterrel) és vegyes párosban (1952, Zeller-Constantinescu Ellával), több ízben lett ezüstérmes egyéniben. 1945 után több kolozsvári egyesületben versenyzett, illetve edzősködött: KKASE (Kolozsvári Kereskedelmi Akadémiai Sportkör), Spartac, Progresul (Haladás), CSM (Clubul Sportiv Muncitoresc = Munkás Sportklub).
Románia válogatott csapatának 1934 és 1954 között volt tagja. Az 1936-os prágai világbajnokságon csapatban (Victor Vladonéval és Marin Vasile Goldbergerrel) ezüstérmet szerzett, ez volt a romániai asztalitenisz-sport első érme. A lengyel Alois Ehrlich ellen az egyéni versenyben vívott mérkőzésén az egyik labdamenet két óra tizenkét percig tartott, s ezzel a máig megdöntetlen világcsúccsal bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe. Az ausztriai Badenben rendezett világbajnokságon egyéniben a negyeddöntőig, 1952-ben Bombayban pedig (Lupu Paneth néven) a nyolcaddöntőig jutott.
Az 1939-ben Kairóban tartott világbajnokságon nem vehetett részt, miután zsidó származása miatt kizárták a válogatottból.
1949-től 1986-ig a román válogatott edzője volt, ezzel párhuzamosan, szintén 1949-től 1986-ig a kolozsvári CSM edzője is, csapata ötször hódította el a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (1961, 1964, 1965, 1966 és 1967), és kétszer (1962, 1963) jutott még be a döntőbe. Tanítványai tizenhat világbajnoki, harminchárom Európa-bajnoki és több mint százharminc országos bajnoki címet szereztek.
1986-ban visszavonult. Emlékeit a Paleta şi planeta – Întâmplările unei vieţi (A pingpongütő és a világ. Egy élet történései) címmel írta meg.
1936-ban a Kulturális Érdemrend a Sportért érem második fokozatával (Medalia Meritul Cultural pentru Sport clasa a II-a), 1951-ben a Sport Érdemes Mestere (Maestru Emerit al Sportului), valamint Asztalitenisz Érdemes Edző (Antrenor Emerit de tenis de masă) elismeréssel jutalmazták, 1993-ban a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) a Merit Awards ITTF-díjjal, 1996-ban Kolozsvár díszpolgári címével tüntették ki. 1999-ben Steven Spielberg társrendezésében A holokauszt szemei címmel dokumentumfilm készült róla. A Kismester (Bob) utcai házára 2013 júniusában emléktáblát helyeztek el.
kronika.ro/sport/emlektabla-paneth-farkasnak
bjc.ro/wiki/index.php/Paneth_Farkas (*2018.05.21.)
Fotó: Paneth Farkas: http://www.ovidiublag.ro/2017/03/joi-la-tvr-cluj-vom-vorbi-despre-farkas-paneth/
3perc