Ősei között számos tudományos személyiség volt, például Ortvay Tivadar, a pozsonyi egyetem történelemprofesszora.
Ortvay Rudolf a miskolci Katolikus Gimnáziumban végezte tanulmányait. Előbb orvosi szakra iratkozott a pesti egyetemen, de két évvel később átiratkozott matematika és fizika szakra. Egyetemi tanulmányait Göttingenben fejezte be. Kiemelkedő matematikus professzorai: Hilbert, Minkovsky, Felix Klein nagy hatást gyakoroltak rá.
Ezt követően, 1909-től egészen 1912-ig a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetem természettani intézeténél megbízott tanársegéd volt, az előadások előkészítésével és kísérleti gyakorlatokkal foglalkozott. A tanári munka mellett a folyadékok dielektromos állandója nyomásfüggését kutatta, ugyancsak e témáról írta a doktori disszertációját, folyamatos érdeklődést mutatott az elméleti fizika iránt. 1915-ben Farkas Gyula helyére nevezték ki.
A háborús időszakban nehezen folyt az oktatás. 1919-ben, a román megszállást követően az I. Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvárról Budapestre költözött, így Ortvay ott tartott előadásokat. Ebben az időszakban egy projektben vett részt, melynek célja egy egyesített matematikai intézet létrehozása volt, amit a Közoktatási Népbiztosság Főiskolai Csoportjának helyettes vezetője, Kármán Tódor irányított.
A Tanácsköztársaság bukása után az egyetemi oktatás féléves késéssel kezdődött. Ekkoriban Ortvay a relativitáselmélettel foglalkozott. Ekkorra az I. Ferenc József Tudományegyetemet Szegedre költöztették. 1920-ban előléptették rendes tanárrá, így rövid ideig tartó ingázás után Szegedre költözött. Az 1923-as és 1924-es tanévben a Matematikai és Természettudományi Karon dékánná választották, ezzel egy időben megkezdte a szegedi Acta természettudományi értekezések szerkesztését (1924-től egészen 1927-ig volt szerkesztője).
Az egyik legjelentősebb oktatói feladata Szegeden a Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe előadássorozata volt, mely 1928-ban szakadt meg.
Ugyanezen évben a 75 éves Fröhlich Izidor nyugdíjba ment, és helye megüresedett a pesti egyetem elméleti fizika tanszékén. Tangl Károly különvéleménye alapján Ortvayt hívták a megüresedett hely betöltésére, így az elméleti fizika rendes tanárává vált a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
1929-ben nyitotta meg a kollokviumsorozatát, melyben kiemelkedő belföldi és külföldi előadó szakemberek ismertették meg az érdeklődőkkel a fizika érdekességeit. Fontosnak tartotta a vezető személyekkel való kapcsolattartást, miként azt is, hogy csak azok kapjanak kinevezést, akik szakmailag rátermettek voltak. 1935-ben Amerikába, majd 1937-ben Indiába utazott, ahol előadásokat tartott.
Ortvay számos tudományos és technikai egyesület kiemelkedő tagja volt. Mivel sok időt töltött német körökben, tagja volt a Deutsche Physikalische Gesellschaftnak, a Deutsche Mathematische Vereinigungnak és az Astronomische Gesellschaftnak. Ezenkívül szerepet vállalt a Magyar Filozófiai Társaságban, a Stella Csillagászati Egyesületben és az Eötvös Loránd Matematikai és Physikai Társulatban egyaránt.
1940-ben Ortvay az Eötvös Társulat titkára, továbbá a Matematikai és Fizikai Lapoknak a szerkesztője lett. Ebben az időszakban más ügyek vonják el a figyelmét: előbb a lengyel matematikusokat védte, majd a zsidóüldözéssel került szembe. Bár 1944-ben még részt vett a bölcsészkari tanácsgyűlésen, kimerült idegrendszere nem bírta tovább, és 1945. január 2-án öngyilkosságot követett el.
A kvantumelmélet axiomatikus felépítése Heisenberg, Born és Jordan szerint. 1926.
Törvényszerűségek az elemek spektrumaiban. 1926.
Korpuszkulák és hullámok. 1929.
Bevezetés a quantummechanikába. 1931.
Az egész és rész problémája. 1940.
Természetfilozófia. 1943.
Gábos Zoltán: A harmadik erdélyi egyetem fizikusai. Természet Világa, 2006. I. különszám.
Kovács István: Ortvay Rudolf életútja. Fizikai Szemle, (32) 5. sz. 1985. május.
Kunfalvi Rezső: Az Ortvay-kollokviumok szerepe a magyar fizika történetében. Fizikai Szemle, (35) 5. sz. 1985. május.
Füstöss László: Ortvay Rudolf irodalmi munkássága. Fizikai Szemle, (35) 5. sz. 1985. május.
Fotó: Ortvay Rudolf – Gábos Zoltán: A harmadik erdélyi egyetem fizikusai, 34 old
3perc