A sportlapok Eduard Derzei néven emlegették.
Szülei Derzsi Béla tisztviselő és Bokor Margit háztartásbeli voltak. Édesapját kilencéves korában elveszítette, ezért a Baróton elvégzett első két elemi osztály után egyházi ösztöndíjjal a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban tanulhatott tovább. Édesanyja papi pályára szánta, de a felekezeti iskolák 1948. évi államosítása után a sportra irányult a figyelme. Kiváló testalkata – már 16 éves korára elérte a 194 centiméteres magasságot – is jelentős mértékben hozzájárult a pályaválasztáshoz. Diákkorában az akkoriban divatos nagypályás kézilabda vonzotta, kapus volt, aztán a brassói Fémipari Technikum elektrotechnika szakán végzett tanulmányai alatt atletizált, magasugró és súlylökő lett. A többszörös világ- és Európa-bajnok szovjet férficsapat brassói vendégszereplése keltette fel a röplabda iránti érdeklődését.
A technikum elvégzése után Moldvába, a bákói 3. számú energetikai kombináthoz helyezték, ahol szabadidejében rengeteget röplabdázott.
A bákói csapattal az A-osztályért kiírt selejtezőn vettek részt, amikor a szakemberek felfigyeltek rá, és 1954 októberében a bukaresti Dinamo csapatához igazolták. Ezzel egy időben tagja lett Románia válogatottjának, amelyben 15 éven át alapemberként játszott.
A világbajnokságokon két-két ezüst- (1956, Párizs; 1966, Prága), illetve bronzérmet (1960, Rio de Janeiro; 1962, Moszkva) nyert. Az Európa-bajnokságokon egy arany- (1963, Bukarest), illetve két ezüstérem (1955, Bukarest, 1958, Prága) nyertese volt. Az 1967. évi Európa-bajnokságon (Isztambul) ötödik lett. Az 1961. évi szófiai Főiskolás Világbajnokságon (Universiade) aranyérmes volt Románia csapatával. Az 1964. évi tokiói olimpián csapata a negyedik helyen végzett. Derzsi Ede mindig az olimpiai részvételre és az ott elért negyedik helyezésre volt a legbüszkébb, hiszen vallomása szerint minden sportoló álma, hogy olimpián vehessen részt. Klubcsapatával, a bukaresti Dinamóval kétszer (1966 és 1967) hódította el a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, a BEK-et, 1968-ban ezüstérmes lett.
Közben 1963-ban Bukarestben elvégezte a testnevelési főiskola (IEFS) röplabda szakedzői szakát. 1969 és 1971 között Franciaországban a Séte-i Arago Club edző-játékosa volt, csapatát két év alatt a francia második vonalból az országos bajnoki döntőig vezette. Hazatérése után, 1971 és 1973 között módszertani előadóként dolgozott a brassói Dinamo sportklubnál, majd 1988-as nyugdíjazásig a klub technikai vezetője és alelnöke volt.
Eredményei elismeréseként a Sport Érdemes Mestere címmel tüntették ki (1963), megkapta a Sport Érdemrend III. fokozatát. Szülővárosa, Barót 1994-ben díszpolgárrá avatta, 1998-ban a Magyarok Világszövetsége által szervezett Külhoni Magyar Sportcsillagok I. Világtalálkozóján kitüntetést és díszoklevelet kapott.
Pályafutását feleségével, Mátray Erzsébettel A labda kerek című könyvben (Bukarest, 1975) írta meg.
Derzsi Ede – Mátray Erzsébet: A labda kerek. Bukarest, 1975.
Erdélyi magyar ki kicsoda. Nagyvárad, 2010
Benkő Levente: Papnak készült, Európa-bajnok lett és sohasem viselt egyenruhát. Háromszék, 1994. június.
Áros Károly: Derzsi Ede (Emlékezzünk az egyetemes magyar sport nagyjaira). Háromszék, 2010. október 25.
cosr.ro/sportiv/eduard-derzei (*2018.03.08.)
cosr.ro/jocuri-olimpice-de-vara/tokyo-1964 (*2018.05.21.)
Fotó: Mátray Erzsébet családi gyűjteményéből
3perc