Csávossy György

Arcképcsarnok Temesvár, 1925. június 20. – Nagyvárad, 2015. november 30.
borász, költő

Főnemesi családból származott, de bárói rangját soha nem használta. Gyermekkora a hajdani Torontál vármegyei Csávoshoz kötődik: a családi kastély könyvtártermében töltött órák és az ott „felcsipegetett” szellemi táplálék szolgálta szellemiségének fejlődését, melyet később – saját vallomása alapján – életre szólóan a piarista neveltetés határozott meg.

1931-től a csávosi elemi iskola tanulója, 1936–1944 között a temesvári Piarista Líceum diákja, 1945–1949 között pedig a kolozsvári Mezőgazdasági Egyetem hallgatója volt. 1993-ban szerzett doktori fokozatot a Iași-i Agrártudományi Egyetem kertészmérnöki tagozatán, doktori disszertációjának címe: Kísérletek az élesztőhártya alatt érlelt bortípusok legmegfelelőbb előállítására Erdélyi-Hegyalján.

Tanított a bihardiószegi Szőlészeti Szakiskolában, a csombordi Kertészeti Középiskolában, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, a Kolozsvári Agráregyetem kertészeti tagozatán, előadott a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, a Corvinus Egyetem nyárádszeredai kihelyezett tagozatán, valamint a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Elismert borászok több nemzedéke került ki a keze alól.

Kutatói tevékenységét a kolozsvári Kertészeti és Szőlészeti Kutatóállomás és a balázsfalvi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás keretében végezte. Nevéhez több szőlőfajta nemesítése fűződik, például a bodzavirág-illatú Nauszikaa, a kitűnő rozébort adó Alkony, valamint a Közép-Erdély legjobb vörösborának bizonyuló, színanyagban végtelenül gazdag, gyümölcsízű Herkules. Kutatási eredményeit szakfolyóiratokban, önálló kötetekben közölte. Fontosabb munkái: Szőlőtermesztés (1957, társszerzői: Horváth Ödön, Mezei Sándor, Szász József); A száraz és félszáraz újborok stabilizálása a korai palackozás érdekében (1958); Borászat (1963, társszerzői: László Gyula, Mezei Sándor); Szőlészeti és borászati kézikönyv (1974, társszerzői: Kovács Adorján, Mezei Sándor); Kertészeti növények védelme (1975, társszerző Székely József); Borászat (2006); Erdélyi-Hegyalja, a borok hazája (2016). Legjelentősebb, egyben pótolhatatlan munkája a Jó boroknak szép hazája, Erdély (2012) című, az erdélyi szőlészetet és borászatot a kezdetektől a közelmúltig feldolgozó nagymonográfiája.

„Páratlanul gazdag és fölülmúlhatatlan mű – tájtörténet, néptörténet, szellemtörténet, hallatlan dokumentáció és forrásmunka, de ugyanakkor mikrotörténet is, amely levéltári, okleveles forrásokkal egészen a dűlőtörténetek kezdetéig visszanyúlik” – írja Ambrus Lajos.

Borait aranyéremmel tüntették ki Budapesten (1960, 1972), Ljubljanában (1966, 1968), Szófiában (1966). Borainak összes éremszáma meghaladja a 30-at. Ő az évente megrendezett Erdélyi Szőlőhegyek borverseny alapítója, valamint a kilencvenes években sok erdélyi és partiumi, szőlőtermesztő hagyományokkal rendelkező település évenkénti borversenyének elindítója. Tagja volt a romániai szőlőfajtákat rajonáló bizottságnak, és több ciklusban tanulmányozta a romániai borfajták érési dinamikáját, a szőlő mechanikai és a borok kémiai összetételét.

A Magyar Bor Akadémia, a Román Nemzeti Szőlészeti és Borászati Hivatal, a Román Írószövetség, a Magyar Írószövetség tagja, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, emellett számos szakmai kitüntetés és díj birtokosa volt.

Az általa alapított Magyar Bor Akadémia emlékének áldozva, az évente Budapesten megrendezett, mára szép hagyománnyá érett, határon túli magyar bortermelők versenyét Csávossy György Kárpát-medencei Borversenyre nevezte át. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

A mezőgazdaság mellett főként az irodalom érdekelte. 1955-től közölt verseket, első verseskötete, a Fütyörészve 1962-ben jelent meg. Később drámákat, vígjátékokat, rádiójátékokat is írt.

Fontosabb irodalmi művei

Vizes mese. (gyermekversek) 1959.

Biztató. (gyermekversek) 1966.

A fül. (vígjáték, társszerző Komzsik István) 1967.

Édes méreg. (zenés vígjáték) 1970.

Patkánysíp. (dráma) 1973.

A bohóc és a halál. (rádiójáték) 1974.

Év végi négykezes. (komédia) 1981.

Önarckép lilában. (dráma) 1982.

Frontátvonulás. (dráma; románul, Gelu Păteanu fordításában: Front atmosferic) 1985.

Gondolatok a bortékában. (esszék) 1994.

Erdélyi requiem. (versek) 1995.

Ilyenkor ősszel. (versek) 2000.

A bor dicsérete. (tudományos és szépirodalmi írások) 2005.

Hív a harang. (vallásos írások) 2009.

 

Forrás

RoMIL

Marosi Péter: Varietas delectat? Utunk, 1977/29.

Fotó: Fotó: Erdélyi Napló | http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/56742-elhunyt-csavossy-gyorgy

4perc