Cs. Gyimesi Éva

Arcképcsarnok Kolozsvár, 1945. szeptember 11. – 2011. május 23. Kolozsvár
egyetemi tanár, publicista

Az erdélyi irodalomtudomány és irodalomtörténet kiemelkedő kutatója volt, emellett tudományszervező, egyetemi tanár, publicista.

Középiskolai és egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, magyar nyelv és irodalom szakon diplomázott. 1968–1971-ig gyakornok a Babes-Bolyai Egyetem nyelvtudományi tanszékén, 1972-től kezdődően tanársegéd az irodalomtudományi tanszéken. Doktori fokozatot 1977-ben szerzett, utána adjunktusként oktatott. 1975-ben jelent meg első önálló kötete, a Mindennapi nyelvünk. Az erdélyi és a magyarországi szakmai körökre a Teremtett világ című, 1983-ban kiadott munkája volt nagy hatással. De fontos támpontokat szolgáltatnak a kortárs romániai magyar költészet értelmezéséhez Találkozás az egyszerivel. Kísérlet mai líránk értelmezésére (1978), és Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (1990) című könyvei is.

Diákjaiért a diktatúra éveiben mindvégig kiállt, tiltakozva – egész a tanügyminisztériumig menően – megkülönböztető és erőszakos kihelyezésük ellen. Az egyetemen tartott óráit (egy interjúban) szigeteknek nevezte, ahol az irodalom oktatásán keresztül eljuthatott a vágyott szabadsághoz.

Nyelvművelő és stilisztikai tanulmányait, ill. cikkeit az egyetemi szakfolyóirat, a Studia UBB, a Korunk, A Hét, az Utunk, a Dolgozó és a helyi lap, az Igazság  közölte. A Látóhatár c. filozófiai-ideológiai antológiában (1973) a Tudatformáló nyelvművelés c. tanulmányával szerepelt.

Az 1980-as évektől egyre erőteljesebben figyelték – őt és családját – az állambiztonsági szervek, a rendszerváltoztatásig útlevelet sem kapott, írásait, tanulmányait elkobozták. Az ellene foganatosított intézkedések összefüggöttek azzal, hogy aktív tagja volt a Limes Kör nevű szabad vitafórumnak, s a diktatúra utolsó időszakában nyíltan szolidarizált Doina Corneával. Ebben az időszakban írta meg Gyöngy és homok című könyvét, amely csak 1992-ben jelenhetett meg, s amelyben, a két világháború közötti erdélyi magyar értelmiség magatartását és a transzilvanizmus ideológiáját elemezve, arra a következtetésre jutott, hogy ez az eszmeiség utópia és illúzió, és az új politikai rendszerben szükséges lesz megtalálni az egyensúlyt az átvészelésként jellemzett transzilvanizmus, valamint a jogi és politikai küzdelem között.

1990 után közéleti és tudományszervező szerepeket egyaránt vállalt: egyik alapítója, s 1994-1995-ben oktatásügyi alelnöke volt az RMDSZ-nek létrehozta a diák-önművelés intézményének tekintett Láthatatlan Kollégiumot. 1990-től lett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, 1994-től négy éven keresztül az irodalomtudományi tanszék vezetője.

2009-ben jelent meg a lehallgatási jegyzőkönyveit, megfigyelési iratait elemző könyve: Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába), amelyben azt próbálta megérteni és megértetni, hogy miként működött a kommunista rendszer államvédelmi gépezete. Az „alulnézetet” választotta látásmódjának, a részletek fontosságát állítva előtérbe, nem pedig a besúgók, kollaboránsok leleplezésének szenzációját.

Több díjban, kitüntetésben is részesült a kommunizmus alatt tanúsított ellenálló magatartásáért: megkapta többek között Ius Humana díjat (Amszterdam, 1990) és a Ponkkala Alapítvány Kisebbségekért díját (Helsinki, 1990), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének polgári fokozatát, valamint a Pulitzer-emlékdíjat (2005). A szegedi egyetem díszdoktorává választotta (1995).

Fontosabb művei

Találkozás az egyszerivel. Kísérlet mai líránk értelmezésére. Kriterion, Bukarest, 1978.

Teremtett világ. Rendhagyó bevezetés az irodalomba. Kriterion, Bukarest 1983.

Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése. Kriterion, Bukarest 1990.

Gyöngy és homok. Ideológiai értékjelképek az erdélyi magyar irodalomban. Kriterion, Bukarest 1992.

Honvágy a hazában. Budapest, 1993.

Colloquium Transsylvanicum. Értelmiségi önreflexiók. Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába. Komp-Press, Kolozsvár, 2009.

3perc