A Szolnok-Doboka vármegyei magyar szórványban született. Bethlenben és Besztercén módjában állt megismerni az Erdélyben honos szász és román nemzet nyelvét és szokásait is. Ez az élmény a továbbiakban meghatározónak bizonyult toleráns személyiségének fejlődésében. A család az 1870-es évek végén Marosvásárhelyre költözött. Az ifjú Bernády itt érettségizett, és a város szellemének köszönhető erős nemzeti elkötelezettsége.
Felmenői, akik ugyancsak az északkelet-erdélyi bányavidékről származtak, többnyire orvosok és gyógyszerészek voltak. A családi hagyományokat követve, ő is gyógyszerészetet tanult, és pályáját marosvásárhelyi gyógyszerészként kezdte. Közéleti érdeklődése azonban hamarosan más utakra vitte. Előbb a városi politikába kapcsolódott be, majd 1896 és 1901 között a város egyik országgyűlési képviselője volt. Ezt megelőzően jogi tanulmányokat is folytatott.
Az első világháború előtti és utáni erdélyi közélet élvonalbeli képviselője volt. A háború előtt elsősorban Marosvásárhely polgármestereként és a vármegye főispánjaként alkotott kimagaslót. Döntő szerepe volt a belváros mai arculatának kialakításában. A város közművesítése és új iskolák építése mellett az átfogó városrendezési tervei alapján kialakult városmag ma is meghatározza Marosvásárhely központjának az arculatát. Polgármestersége tíz éve (1902−1912) alatt a város modernizálódott, azaz megszabadult addigi rurális jellegétől. Azok közé a távlatos gondolkodású városfejlesztő polgármesterek közé sorolható, amilyen a kortársai közül Éhen Gyula volt Szombathelyen, Kada Elek és Sándor István Kecskeméten, Bárczy István pedig Budapesten.
A háború után egyike volt a politikai aktivizmus szószólóinak, a magyar érdekek bukaresti közvetítőinek és az erdélyi közélet kimagasló alakjainak.
Életében fontos elem annak a korszakra jellemző dilemmának az exponálása, hogy érdemes-e visszatérni a politikai életbe Erdély Nagy-Románia részévé válását követően. A fenti dilemmához hozzájárult a kisebbségi kérdéskör is, főleg, ami a magyar közösséget érintette. A fő kérdés Bernády számára a következő volt: ellenzékben maradni a romániai kormányok jellegétől függetlenül, vagy együttműködni a kormányokkal a magyar közösség jogainak kiharcolásáért. Politikai tevékenysége e dilemmák útkeresési lehetőségeiben merült ki a két világháború között.
Az Országos Magyar Párt egyik alapítója és alelnöke volt az 1920-as években. Politikai tevékenysége a két világháború közötti időszak utolsó évtizedére azért hagyott alább, mivel polgármesterként többnyire az Országos Magyar Párt belső ellenzékéhez tartozott, ahhoz az irányzathoz, amely inkább a Nemzeti Liberális Párthoz állt közelebb. Az 1920-as évek második és az 1930-as évek első felében külön utakon járt. 1926 és 1929 között ismét a város polgármestere lett, majd megkísérelte az Országos Magyar Párt demokratikusabbá tételét. Ám ez a törekvése ugyanúgy kudarccal végződött, mint pártalakítási kísérlete az 1930-as évek elején.
Bernády György öregkorában is − gyakorlatilag élete végéig − szerepet vállalt az Országos Magyar Párt tevékenységében, a romániai kisebbségi politizálásban. Feladatait azonban már nem tudta a korábbihoz hasonló intenzitással ellátni, és tekintélye is hanyatlott. Bár a budapesti és a bukaresti vezetés nagy részének a támogatását folyamatosan élvezte, az erdélyi magyar politikai elitet megosztotta. Kortársai közül többen higgadt, megfontolt személyiségként jellemezték. Makacssága és külön utakon járása miatt ugyanakkor gyakran került konfliktusba politikustársaival és a közvéleménnyel.
Életútja 1938 őszén fejeződött be. Hagyatéka az özvegyére és – részben – a Református Egyházra maradt. Megítélése az erdélyi magyar emlékezetkultúrában ma sem egységes, bár leginkább pozitív kultusza figyelhető meg, elsősorban a marosvásárhelyi és a szovátai közösségben.
A Marosvásárhelyi Közművelődési Ház. Magyar Iparművészet, 1913.
Az erdélyrészi földgázkérdésről. Marosvásárhely, 1913.
Intelmek. Marosvásárhely, 1916.
Előterjesztés a magyar tisztviselők és ügyvédek eskütétele tárgyában. 1920.
Emlékirat. 1920.
Nyílt levél. 1920.
Reflexiók Gyárfás Elemér szenátor úrnak „Az első kísérlet” című a Magyar Kisebbség 1938 évi 2−3 számaiban megjelent közleményére. Marosvásárhely, 1937.
Fodor János: Bernády György. Politikai életrajz. Marosvásárhely–Kolozsvár, 2017.
Fodor János − Pál-Antal Sándor − Nagy Miklós Kund (szerk.): Bernády, a városépítő. Marosvásárhely, 2015.
Marosi Barna: Bernády György városa. Marosvásárhely, 2006.
Nagy Miklós Kund (szerk.): Bernády György emlékiratok. Marosvásárhely, 2007.
Fotó: Maros Megyei Múzeum levéltára, 6491_1 szám, Bernády György portré, 1930-as évek. Szabó Miklós fotója
4perc