Kecskeméti és marosvásárhelyi tanulmányai után, 1946–1950 között Entz Géza és László Gyula tanítványa volt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom és művészettörténet–régészet szakán, majd később ugyanott tanársegéd. 1952-ben férjével, Benkő Samuval együtt elbocsátották az egyetemről. 1953-tól kutató, majd főkutató a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának Történeti és Régészeti Intézetében. Főként az Erdélyi Múzeum-Egyesület egykori, az Akadémiai Fiók kezelésébe került levéltárában tevékenykedett. Az 1970-es évek közepétől részt vett az intézet által kezdeményezett erdélyi műemlékrepertórium később félbeszakadt munkálataiban. 1985-ös nyugdíjazását követően a tudományos közélettől jobbára visszavonultan élt.
Munkamódszerének alakulására – mely szerint a műalkotás közvetlen tanulmányozása önmagában nem elégséges a megalapozott következtetések levonásához, hanem lehetőség szerint kiterjedt levéltári forrásfeltárással kell kiegészülnie – Kelemen Lajos, az erdélyi levéltárak legendás tudósa volt személyes hatással.
Ennek szellemében az erdélyi reneszánsz kérdéseit kutatva nagy mennyiségű korabeli leltár feldolgozása révén nyújthatott átfogó képet a hajdani kúriák és kastélyok építészeti jellegzetességeiről, berendezéséről.
Külön tanulmányokban tárgyalta a bokályos kemencék, a székelykapu és az olaszfokos pártázatok problematikáját. Történelmi szerepe volt az erdélyi barokk és klasszicizmus két világháború között indult kutatásának továbbvitelében. Az említett időszakra vonatkozó kutatásai mindmáig a legfontosabb szakirodalmi forrásnak számítanak. Olyan műemlékek történetének tisztázásához járult hozzá, mint a bethlenszentmiklósi, hadadi, zsibói és paszmosi kastélyok, a kolozsvári Bánffy-palota vagy a szamosújvári örmény nagytemplom. A hetvenes évek folyamán véglegesítette a késő barokk kiemelkedő erdélyi építőmesterei, Leder József és Türk Antal életrajzát, de kutatásainak időhatárai, főként Kagerbauer Antal építőmester pályájának feltárása révén, kitolódtak a romantika koráig. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a barokk és a klasszicizmus kolozsvári mestereinek megismertetésében, a témában összeállított adattárai fél évszázad múltán is az időszakra vonatkozó művészettörténeti kutatások alapműveinek számítanak.
Célratörő rendszerességét méltatva, Jakó Zsigmond találóan jellemzi munkásságát a Nyersmérleg félúton című, a Korunkban megjelent köszöntésében (1978): „Új témákat szólaltatott meg kutatásunkban. A műalkotások és mestereik történetének hagyományosan művelt témái mellett nála jelentkezik először szakirodalmunkban kutatási tárgyként, egyebektől eltekintve, a munkaszervezet, a művészet és az alkotó ember kapcsolata a társadalommal, a megrendelő, a tervező és a kivitelező bonyolult viszonya, a városrendezés vagy a helyi művészeti központok kérdéscsoportja. (…) kiemelkedő helyezése körünkben és személye iránti megbecsülésünk szintén annak a munkának szól, amit vállalt és tisztességgel elvégzett.”
A 20. század derekán az egyre mostohább szakmai körülmények között gyakorlatilag egy személyben képviselte az erdélyi magyar nyelvű művészettörténetírást.
Az általa biztosított folytonosságnak és tudományos teljesítményének nagy szerepe volt az 1989 utáni újrakezdésben, hiszen a Kovács András személye körül, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen újjászerveződő művészettörténeti tanszék kutatási gyakorlatában B. Nagy Margit életműve fontos viszonyítási alapot jelentett, és identitásformáló tényezővé vált. Tisztelői 2009-ben kétnapos konferenciával, majd tanulmánykötettel emlékeztek munkásságára.
Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1970.
Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973.
Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977.
A barokk Szamosújvár születése. Építés–Építészettudomány, 1983. 1–4. sz. 27–39. o.
Jakó Zsigmond: Nyersmérleg félúton. B. Nagy Margit köszöntése. Korunk, 1978/10.
Kovács András: In Memoriam B. Nagy Margit művészettörténész. Erdélyi Múzeum, 2007/1-2, 123-129.
Fotó: a családja tulajdonában lévő fotó
4perc