A Maros völgyi kis faluban született Antalffy tanulmányait Marosvásárhelyen és Gyulafehérváron végezte, majd beiratkozott a gyulafehérvári teológiára és a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karára, ahol tanári oklevelet szerzett. Legtöbb kortársával ellentétben nem Erdélyben építgette a karrierjét, hanem a Közel-Keletre utazott. Tanulmányait a kairói Azhar-mecset muszlim főiskolájában folytatta, de Jeruzsálemben és Konstantinápolyban is tanult.
A keleti nyelvekre szakosodott, beszélte az arab, a héber, a perzsa, a szír és a török nyelvet és ezek mindegyikéből fordított is. Magyar nyelvre ültette át a teljes Koránt, ami sajnos csak kéziratban maradt fent. (Antalffy előtt is létezett egy 19. századi fordítás, amit Kassai Korán néven ismerünk, azonban utána csak az 1980-as években születtek teljes fordítások.)
Másik jelentős munkája az Ezeregyéjszaka szövegének magyarra ültetése. Az arab mesevilág közismert kincsét először Vörösmarty Mihály fordította magyarra, de ő nem az eredeti alapján, hanem közvetítő nyelv segítségével dolgozott. Antalffy az egyetlen, aki az arab eredetiből dolgozott, s fordítása részleteit különböző újságokban közölte (például Zord Idő, Vasárnapi Újság). Osvát Kálmánnal, a Zord Idő szerkesztőjével 1923-tól Klasszikus olvasmányok címmel könyvsorozatot indított.
A keleti nyelvek mellett angolból, franciából és románból is fordított. Történelmi szempontból igen jelentősek a fordításai, mivel Evlija Cselebi török utazó útleírását is átültette, akinek a magyarországi utazásaira (1664–1666) vonatkozó műve sok erdélyi vonatkozású részt tartalmaz. Az arab és török krónikák román vonatkozású részeit is lefordította, ezek az Analele Academiei Române és a Revista Istorică szakfolyóiratokban jelentek meg (1932 és 1934).
Fontos még megemlíteni, hogy a Dézsi Lajos szerkesztette Világirodalmi lexikon (Budapest, 1930) megszületéséhez is hozzájárult, nevéhez köthetőek az arab és a perzsa irodalomra vonatkozó részek. Nem csak nyelvészeti, illetve orientalisztikával kapcsolatos írások kapcsolódnak a személyéhez. Az irodalomtörténet számon tartja a fiatal Antalffy korai munkáját is – Petrőczi Kata Szidónia élete és munkái 1664–1708 (Budapest, 1904) –, a nagyközönség inkább a verseit és színdarabjait ismerte.
A Karácsonyi legenda című színműve 1915-ben jelent meg Marosvásárhelyen, 1955-ben pedig gyermekverseket adott ki (A libapásztor). 1957-ben Mese egy pár kicsi csizmáról címmel gyerekeknek és fiataloknak szóló elbeszéléskötete jelent meg.
Közel-keleti tanulmányútjairól hazatérve, Budapesten, majd 1910-től Marosvásárhelyen tanított. „1918–19-ben előadásokon ismertette Marx műveit; mint a Nemzeti Tanács tagja, majd elnöke következetes demokratizmust képviselt” – írta róla a Balogh Edgár által szerkesztett lexikon.
A Kemény Zsigmond Társaság tagja is volt. 1944 őszén Maros megye alispánja lett, szeptember 30-án – Horváth Dénessel közösen – létrehozták a Magyar Demokrata Szövetséget. Alapvetően nem volt igazi politikus, nem tört politikai babérokra, nem tudatos kampány nyomán lett a Nemzeti Tanács Elnöke, hanem a korszak meglepetésekkel teli gyűléseinek egyike hozta így. A román csapatok bevonulása Marosvásárhelyre 1918. november 25–én tulajdonképpen véget is ért politikai karrierje, a tárgyalások folyamán a csendes elfogadást választotta.
A negyvenes-ötvenes években a politikától visszahúzódva élt, néhány könyvismertetőt, fordítást közölt az Igaz Szó lapjain; fordítói munkája elismeréseként 1956-ban Budapesten megjelent az Ezeregyéjszaka meséi.
RoMIL
Farczády Elek: Antalffy Endre (1877–1958). Igaz Szó, 1958. febr. 288-289. p.
Fodor János: Impériumváltás Marosvásárhelyen 1918–1922. (multunk.hu/wp-content/
uploads/2017/01/fodorj)
3perc