A kortárs erdélyi művészet egyik legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb alkotója. Örmény katolikus családból származik, apja a Kolozsvári Magyar Színház díszletfestőjeként dolgozott, ezért már gyermekkorában megismerkedett a festékekkel, a festészeti eszközökkel és magával a munkafolyamattal. A marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában érettségizett 1954-ben. Egyetemi tanulmányait szülővárosában, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol többek között Kádár Tibor és Miklóssy Gábor voltak a tanárai, utóbbi nagy hatással volt munkásságára, miként azok a művészek is, akiket az 1950-es években megismert Kolozsváron. Nagy Alberttel, Fülöp Antal Andorral és Mohi Sándorral kötött barátsága művészi látásmódját is befolyásolta, de keramikusművész feleségétől (leánykori nevén Sárközy Márta) is sokat tanult. A külföldi alkotók közül Henry Moore szobrász volt rá nagy hatással, az ő munkáival 1965-ben ismerkedett meg egy bukaresti tárlaton.
Tanulmányai elvégzése után Nagyváradon telepedett le. Az 1960-as évek legelején a nagyváradi színház magyar tagozatának díszlettervezőjeként tevékenykedett, majd a Körösvidéki Múzeumban dolgozott, valamint rajzot és művészettörténetet tanított. Az 1980-as évek közepétől egészen 1997-ig e múzeum főmuzeológusa, emellett Nagyvárad művészeti életének tevékeny irányítója és szervezője volt. Az 1989 után újjászerveződött Barabás Miklós Céh elnöki tisztségét is betöltötte 1996-tól 2012-ig.
Életművének részét képezi restaurátori tevékenysége is. Tempfli József megyés püspökkel közreműködve felmérte a katolikus egyházhoz tartozó műalkotásokat, valamint restaurálásukkal is foglalkozott.
Kiemelten fontosnak tartotta egy leendő erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozását, amely elkezdhette volna a 20. századi alkotók munkáinak gyűjtését is.
Alkotásaira jellemző a színek elsődlegessége, ezek egymásra gyakorolt hatásának vizsgálata. Kerámiáin, szobrain is felfedezhető a színekkel, anyagokkal, textúrákkal való kísérletezés. Munkáin nem személyek, tárgyak, városi csendéletek megfestésére, hanem helyzetek megjelenítésére törekedett, a látható mögötti tartalmak kifejezésére. Rendszeresen jelen volt a megyei és országos tárlatokon és külföldi csoportkiállításokon. 1981-ben Utrechtben volt egyéni kiállítása.
Művészeti tárgyú írásai a Fáklya, A Hét, a Korunk és az Utunk hasábjain jelentek meg.
RoMIL
Kortárs magyar művészeti lexicon. II. Budapest, 2000.
Fotó: http://www.mma.hu/test/-/event/10180/megalakult-a-jakobovits-miklos-emlektarsasag
2perc