Sokoldalú életműve a magyar zenei hagyomány megőrzését és fejlesztését szolgálja. Tanulmányait a marosvásárhelyi Zenei Szakiskolában végezte Trózner József tanítványaként, zeneszerzői diplomát a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban szerzett 1959-ben, ahol Jodál Gábor irányította.
Pályáját a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként kezdte, s mivel már egyetemi évei alatt felkeltette érdeklődését a népdalkutatás, maga is járt népzenét gyűjteni. 1963-tól adjunktus volt a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Időközben segített az Együttes repertoárjának kialakításában, egyre többet turnézott velük, így igazi alkotómunkára kevés ideje maradt. 1967-től teljes állásban tanított zenetörténetet, zeneelméletet, beszédtechnikát, s ez megalapozta későbbi tudományos munkáit, például a Nyelv és prozódia című írását (Korunk, 1974/10). 1961-től tagja a Román Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének.
Számos folyóiratban közölt tanulmányokat, recenziókat, publicisztikát; 1969–1976 között tagja volta Művelődés című folyóirat szerkesztőbizottságának. Szakirányú előadásokat tartott Magyarország és Románia, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország zeneművészeti főiskoláin. Szakmai tanfolyamokat, kórustalálkozókat szervezett, közben továbbra is járt népzenét gyűjteni.
Zeneszerzői munkássága is virágzó és sokrétű volt, több műfajra is kiterjedt a kamarazene-daraboktól a vokálszimfonikus műveken át a gyermekkari művekig.
Kísérőzenét írt több színpadi műhöz, de a Székely Népi Együttes számára is komponált vagy hangszerelt (táncjátékok kísérőzenéjét, énekes darabokat).
A nyolcvanas években egyre romlottak a művészi élet lehetőségei Romániában, Szabó Csaba egy ideig igyekezett kitartani szakmai elvei mellett, majd 1988-ban kivándorolt a hatalmi retorzió elől. Magyarországon a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanáraként dolgozott egészen haláláig.
1989-től a Magyar Zeneszerzők Egyesületének a tagja.
Sokoldalú munkásságában szorosan összefonódott a zeneszerzés, a zeneírás és a nevelői munka.
Hogyan tanítsuk korunk zenéjét? Bukarest, 1977.
Zene és szolgálat. Cikkek, tanulmányok. Bukarest, 1980.
Csángómagyar daloskönyv. Moldva 1972–1988. (Seres Andrással) Budapest, 1991.
Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. században. Budapest, 2001.
Adalékok a népzene prozódiai kérdéseihez. Szombathely, 2003.
Öt madrigál középkori erdélyi latin költők verseire. 1968.
Csángó dalok a tatár fogságból. 1968.
Öt dal Dsida Jenő verseire. (szoprán hangra és zenekarra) 1969.
Négy kis darab hegedűre és zongorára. 1978.
Szvit gordonkára és kolompokra. 1978.
Négyen a térben. (vonósnégyes) 1979.
Öt duó hegedűre és gordonkára. 1980.
Conversations. (zongorára és ütőhangszerekre) 1983.
Duó szaxofonra és fagottra. 1984.
Looking back. (gordonkára és zongorára) 1992.
Öt darab orgonára. 1998.
Szent Márton mise. 2002.
Szent Cecília mise. 2003.
RoMIL
Angi István: Szabó Csaba 1936–2003. Helikon, 2006. április 25. 18–19. o.
Ittzés Mihály – Szabó Péter (szerk.): Üvegszilánkok között. Szabó Csaba emlékkönyv. Budapest, 2013.
Fotó: Szabó Csaba Nemzetközi Társaság in. http://www.kjnt.ro/ertektar/ertek/szabo-csaba-eletmuve-1
3perc