A román nyelvű sajtó több változatban írta a nevét: Jancsi, Jancy, Jancsy, Iancsi, Yancy, Yancey, keresztnevét néha rövid ékezettel (Körössy) vagy ékezetek nélkül írta (Korossy).
Édesapja elismert zenész volt, fiát négyéves korától hegedülni tanította. Nagy hatást gyakorolt rá a Quintette du Hot Club de France egyik lemeze. Stephane Grapelli játéka annyira elvarázsolta, hogy hangzás után megtanult, majd egy családi összejövetel alkalmából a gramofonlemezzel a háttérben eljátszott néhány számot. Ennek hallatára édesapja csak ennyit mondott: „mintha csak egy hegedűt hallanék”. Kezdetben édesapja tanította zongorázni, aki visszaemlékezése szerint „nem bonyolította túl a dolgokat. Felnyitotta a klaviatúra tetejét, megmutatta a középső C-t, és azt mondta, hogy ettől jobbra a jobb kezemmel, balra pedig a bal kezemmel ütögessem a billentyűket”. Autodidakta módon tanult zongorázni, kolozsvári és egyéb erdélyi szórakozóhelyeken játszott helyi slágereket. Egy ilyen alkalommal kereste meg Bukarestből Teodor Cosma zongorista és karmester, „Mennyei Tanára”. A közös munka kezdeteire így emlékezett: „Neki köszönhetek mindent, ő számomra a kezdet, a kezdet pedig minden, innen fogva minden magától jön.”
Bukarestben több mint tíz évet töltött, itt volt az első önálló hangversenye, s ugyancsak itt, az Electrecord stúdiójában készült el az első lemeze.
Az ötvenes évek második felétől a keleti blokk országaiban nagy népszerűségnek örvendett, több ízben szerepelt Budapesten, Prágában és Varsóban. Johnny Răducanuval és Bob Iosifescuval megalapította a Jancsi Kőrössy Triót.
Kisebb megszakításokkal mintegy öt évet élt Budapesten. 1969-ben kapott először nyugati útlevelet, és Willis Conover segítségét kihasználva Amerikába emigrált, de segítője csodálkozására nem New Yorkban, hanem Atlantában telepedett le. A producer, aki a legjobb európai zongoristának tartotta, ezt nem vette jó néven. Ugyanakkor Kőrössyt valószínűleg nem vonzotta New York nagyvilági élete.
Amerikában való letelepedését követően eltűnt a hazai köztudatból (neve nem szerepel például az 1976-ban Mihai Berindei által szerkesztett dzsesszlexikonban). Romániába 2001-ben tért vissza egy koncertkörútra, később Bukarestben telepedett le. 80. születésnapja alkalmából egy négy órát tartó megakoncertet adott a bukaresti Athenaeumban.
Az első olyan dzsesszzenész volt, aki zenéjében a dzsesszt a román népzenei motívumokkal ötvözte, létrehozva az úgynevezett etnodzsesszt.
Számos felvételt és lemezt készített Bukarestben (Electrecord), Budapesten (Qualiton), Amerikában és Csehszlovákiában (Supraphon), az NSzK-ban (MPS), lemezei mára ritkaságnak számítanak. Hitvallása szerint „A dzsessz vidám kell legyen, boldogságot kell árasszon!”
Díjai, kitüntetései: Lieutenant Governor’s Award of Excellence (1975), Radio România Díj a diaszpórában élő legrangosabb zenésznek (2002), Ordinul Meritului Cultural (2006)
Jávorszky Béla Szilárd: A magyar jazz története. Budapest, 2014.
Csányi Attila: Búcsúzunk Kőrössy Jánostól. (jazzma.hu/hirek/2013/01/26) (*2018.05.06.)
Jakabffy Tamás: Kőrössy Jancsi emlékezete. (helikon.ro/korossy-jancsi-emlekezete) (*2018.05.06.)
Fotó: https://www.jazzma.hu/hirek/2013/01/26/csanyi-attila-bucsuzunk-korossy-janostol
3perc