Apja banktisztviselő volt, gyermekkorát békés, rossz emlékek nélküli időszakként emlegette. Az Unitárius Kollégiumban végezte középfokú tanulmányait 1936–1944 között. Már 14 éves korában elhatározta, hogy kémikus lesz, és legkedvesebb tanára, László Tihamér hatására otthon egy kis laboratóriumot is berendezett magának.
1944-ben a budapesti Műegyetemen el is kezdte tanulmányait, de a nyilas hatalomátvétel után hazajött, és a kolozsvári tudományegyetem kémia szakos hallgatója lett. Oklevelét 1948-ban szerezte meg. 1956-ban nyerte el a kémiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot.
Katonai szolgálata után az egyetemen lett tanársegéd. 1963-tól docens, majd professzor volt a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. 1972-től – vendégprofesszorként – Algériában tanított. 1990-ben vonult nyugdíjba.
Oktatott román és magyar nyelven egyaránt, pedagógiai eredményességét az is bizonyítja, hogy az általa írt tankönyvet mintegy két évtizeden át használták Románia egyetemein. Általános ismeretterjesztő könyveket is írt: Az elemek története (1959), Atomok és molekulák világa (1963), Kémiai kislexikon (társszerző; 1980).
A változó és sokszor alkalmatlan körülmények ellenére jelentős tudományos eredményeket ért el. Pályafutása során több mint 270 publikációja jelent meg.
Főbb kutatási területei köze tartozott az izoterm kinetika homogén és heterogén rendszerekben, bizonyos komplex vegyületek tanulmányozása, a határfelületek fizikai kémiája.
Termikus analízissel is hosszan foglalkozott. A szocializmus éveiben csak korlátozottan vehetett részt a nemzetközi tudományos életben, nem kapcsolódhatott be a fejlettebb országok szakmai vérkeringésébe. Mindezek ellenére 1971-től tagja volt a Journal of Thermal Analysis szakfolyóirat szerkesztőbizottságának, 1993-ban elnyerte a Román Akadémia kitüntetését; külső tagja volt a MTA Kémia Szakosztályának.
A vegyészet élete végéig meghatározta a munkásságát. Nyugdíjazása után doktorátusvezető, 1992-től vendégelőadó volt a budapesti Műszaki Egyetemen.
1990-től az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság tagja; 1991/92-ben a Bolyai Társaság kolozsvári szervezetének elnöke. A természettudományok filozófiai vonatkozásával is foglalkozott, e tárgyú írásait a Korunk és a Revista de filosofie közölte. Középiskolás tankönyvek (társ)szerzője és/vagy fordítója volt.
A Házsongárdi temetőbe temették.
Az elemek története. Bukarest, 1959 (uo. 1964).
Az atomok és molekulák világa. (Várhelyi Csabával) Bukarest, 1963.
Chimie fizică. Stările de agregare. Termodinamică chimică. (társszerző) Bukarest, 1968.
Chimie fizică. Structura atomilor şi moleculelor. Bukarest, 1973.
Simetria şi structura moleculelor. (társszerző) Kolozsvár, 1998.
RoMIL
Várhelyi Mária: Zsakó János professzor élete és munkássága. Szabadság, 2011.
Várhelyi Csaba – Liptay György: Zsakó János. Magyar Kémiai Folyóirat, 2001, 504–505. o.
Fotó: Dr. Vásárhelyi Mária: Zsákó János professzor élete és munkássága. Szabadság. 2011.
3perc