Kékedy Lajos és Zepecaner Mária elsőszülött fia. Édesapja vasúti tisztviselő volt, akinek a szakmája megkívánta a többszöri költözést, emiatt a gyermekei többször váltottak iskolát. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban érettségizett (1938), a kolozsvári egyetem kémia szakát 1942-ben végezte el, Szabó Zoltán professzor mellett megszerezte a doktori címet is (1944). Ezt követően tanársegéd lett a Bolyai Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékén.
Tanári munkássága mellett kutatóként is tevékenykedett. Kezdetben a bórsavnyomok fotokolorimetriás meghatározásával kísérletezett. Kutatásait megnehezítette az akkoriban nehezen beszerezhető műszerek hiánya. 1946-ban egyetemi munkatársát, Kiss Erzsébetet vette feleségül, két gyermekük született: László és Erzsébet.
1951-től előadó tanár, tanszékvezető, 1953–1959, valamint 1961–1966 között a Bolyai, majd a Babeș–Bolyai Egyetem Kémiai Karának dékánja volt, 1971-től professzor. Az 1957/58-as tanévben bevezették a műszeres analízis tantárgyat, amelyet szintén az ő gondjaira bíztak (a két egyetem egyesítése után a tantárgyat csak román nyelven taníthatta).
Kutatási tevékenysége is egyre intenzívebb lett: több kutatótársával együtt elektroanalitikai, fotokolorimetriás és klasszikus analitikai problémák egyidejű megoldásán munkálkodott.
Ennek során nem polarizálható külső elektródokkal végzett egyenáramú konduktometriát. Érdekessége, hogy minden egyes műszert az intézményen belül terveztek és építettek meg.
1964 őszén munkatársával egy új elektroanalitikai módszer, a kronopotenciometria segítségével végeztek kutatásokat és kísérleteket. 1972-ben a Szovjetunióban volt tanulmányúton, majd 1974-ben a Német Szövetségi Köztársaságban kutathatott egy német ösztöndíj támogatásával.
Munkatársaival több szabadalmaztatott mérőkészüléket terveztek és építettek meg, ennek okán a KGST elektrokémiai műszerfejlesztési csoportja román bizottságának tagjává nevezték ki. Kutatómunkájuk eredményeiről hazai és angol nyelvű folyóiratokban közölt beszámolókat és tanulmányokat; több külföldi tudományos konferenciára is meghívták, hogy módszereiket és találmányaikat ismertessék.
1987-ben nyugdíjazták, azonban ezt követően is tovább vezethette doktoranduszainak csoportját. 1990 után az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító tagjaként tudományszervezési és -népszerűsítő feladatokat vállalt. Míg ereje engedte, a Természettudományi és Matematikai Szakosztály elnöki tisztségét is betöltötte. Ezenkívül több folyóirat szerkesztésében is részt vett. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Bevezetés a kémiai analízisbe. Minőségi analízis. (egyetemi jegyzet) 1954.
Mennyiségi analitikai kémia. (egyetemi jegyzet) 1963.
Analiza fizico-chimică. Bukarest, 1969.
Caiet de lucrări practice de chimie analitică calitativă. (egyetemi jegyzet) 1970.
Magyar helyesírási szótár. [kémiai szóanyaga] Bukarest, 1978.
Fejezetek a korszerű analitikai kémiából. Kolozsvár, 1979.
Gázszenzorok. Budapest, 1983.
RoMIL
Makkay Ferenc – Makkay Klára: Kékedy László élete és munkássága. Magyar Kémiai Folyóirat, 2008. 4. sz.
Makkay Ferenc: Emlékezés Kékedy László professzorra. Acta Scientiarum Transylvanica, 2009–2010. 3. sz.
Beck Mihály: Megemlékezés Kékedy Lászlóról 1920–2004. Magyar Tudomány, 2004. 8. sz.
Fotó: www.gyorikonyvtar.hu
3perc