A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium tanulója volt, 1934-ben érettségizett a brassói Meşota Líceumban. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, az I. Ferdinand Egyetem Orvosi Karán végezte. 1941-ben, az I. Ferenc József Tudományegyetemen avatták doktorrá.
Kezdetben a kolozsvári Sebészeti Műtéttani és Urológiai Klinika gyakornoka, majd 1944-től a marosvásárhelyi Sebészeti Klinika tanársegéde volt. 1945-ben a harctéren szolgált. 1946–1948 között előbb Gyergyószentmiklóson, majd Zilahon volt osztályvezető főorvos. 1948-ban telepedett le Marosvásárhelyen, ahova az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet előadótanárának hívták meg mint kiváló baleseti és ortopéd sebészt. 1949-től a gyermeksebészeti és -ortopédiai diszciplínák előadótanára és a sebészeti klinika ortopédiai-traumatológiai osztályának vezetője. 1961-ben elnyerte az orvostudomány doktora fokozatot, 1971-ben az érdemes professzori címet. 1968-tól tanszékvezető professzor, nyugdíjazása után, 1982-től 1995-ig konzultáns professzor és doktorátusvezető.
Az ortopédia, a traumatológia, a gyermeksebészet és a rosszindulatú daganatok műtéti kezelése foglalkoztatta.
Kimagasló oktatói, tudományos, valamint gyógyító tevékenységet fejtett ki, érdemeit az egyetemi közösség és mindenkori vezetősége igen nagyra értékelte.
Ötven éven keresztül aktív tudományos kutatómunkát végzett. Az újszerű műtéti eljárások kidolgozása országos és európai hírnevet szereztek számára. Ő szervezte meg a marosvásárhelyi ortopédiai, traumatológiai és gyermeksebészeti klinikát. Tudományos eredményei közül kiemelkedik a részleges vagy teljes csigolyakiirtás és -pótlás terén végzett úttörő munkája, a combnyaktörés egy kezelési eljárása, a helyreállító sebészet néhány módszere és a csípőízületi protézis egyik korai kivitelezése.
Életét a betegek gyógyítása és az erdélyi orvosképzés ügyének szentelte, orvosi pályája nemzetközi elismerést érdemelt ki.
Újító jellegű sebészi és ortopédiai beavatkozásai közül a teljes daganatos csigolya eltávolításának, illetve pótlásának feltalálása és kivitelezése vált világpremierré.
A Chirurgia, Orvosi Szemle, Pediatrie, Kísérletes Orvostudomány, Zeitschrift für Orthopädie, Orthopädische Praxis, Zentralblatt für Chirurgie szakfolyóiratokban közölte több mint száz dolgozatát, amelyeket számos kongresszuson be is mutatott, például Budapesten (1956), Moszkvában (1960), Münchenben (1961), Bécsben (1963), Párizsban (1966), Salzburgban (1970), Bad Homburgban (1971) és Essenben (1983). Emellett tankönyveket is írt az orvostanhallgatók számára. Több tudományos társaságnak volt tagja: a román és magyar nemzetközi Ortopéd Társaságnak, tiszteletbeli tagja a Magyar Traumatológusok Társaságának, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek.
Mozgásszervek sebészete. Marosvásárhely, 1950.
A gyermekkor sebészete. Marosvásárhely, 1962.
Sebészeti jegyzet. Részletes sebészet. I–III. Marosvásárhely, 1953–1956.
Ortopédia és traumatológia. Marosvásárhely, 1977.
A gyermekkor sebészete és urológiája. (szerk.) Marosvásárhely, 1978.
RoMIL
Benke V. János: Száva János. Művelődés, 1984. 7. sz.
Oláh-Gál Elvira: Mindenekfölött szakmai tudás, autoritás és igényesség. In Academica Transsylvanica. Beszélgetések erdélyi tudósokkal. Csíkszereda, 2007, 189–205.
Száva Tibor Sándor: A csíkszépvízi Száva család. Győr, 1995.
Fotó: Száva János Zoltán: Dr. Száva Dániel tulajdona
3perc