Édesapja kecskeméti születésű, az 1900-as évek elején költözött Erdélybe, s a zalatnai villamos művek főmérnöke volt. Iskoláit Topánfalván (1924–1927) és Gyulafehérváron (1927–1930) végezte. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári orvosi karon kezdte, 1931-ben átiratkozott a jogi karra, közben alkalmi munkával tartotta fenn magát. 1936-ban megszerezte a jogi doktorátust. 1938-ban letette az államtudományi doktorátus összes szigorlatát, viszont a felavatása – az I. Ferdinand Egyetemnek a második bécsi döntés következében Kolozsvárról Nagyszebenbe költözése miatt – elmaradt.
Járásbíró, majd államügyész, később ügyvédként szerzett nagy megbecsülést és elismertséget.
Jótékony ember hírében állt, például a Vakokat Gyámolító Egyesületnek ingyen intézte a jogi ügyeit.
1941-ben feleségül vette Zachariás Leonát (1913–1995), a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár bibliográfusát. 1944-ben megkezdte munkásságát a kolozsvári néptörvényszéken. Ekkor kezdődött meg a második bécsi döntés utáni ippi és ördögkúti vérengzések pereinek tárgyalása, melyben Váczy védte a vádlottakat. Minden szempontból kiváló ügyvéd volt, aki szakmai és nem politikai szempontok szerint próbálta előkészíteni a védelmet. Az ügyben vállalt szerepe miatt menesztették az ügyvédi kamarától, egy ideig munkásként dolgozott, majd – nyelvtudásának és széleskörű műveltségének köszönhetően – új szakmát sajátított el: botanikus lett és a nevezéktan szakembere.
1948-tól Nyárády Erazmus Gyula munkatársa lett a Román Akadémia kolozsvári kutatóállomásán, ő vezette be Váczyt a nevezéktan tudományába. Az évek során olyannyira megtanulta a szakma titkait, hogy nemzetközi szinten is szaktekintélynek számított: közleményeit az utrechti Taxon folyóirat is közölte.
Az akkoriban készülő Flora României című akadémiai kiadvány munkatársa és szerkesztője volt évekig. Előbb rajzolóként dolgozott, 1952-től kutató, 1958-tól szerkesztő és dokumentarista besorolást kapott. 1976-ban nyugdíjazták mint főbibliográfust, holott ő annál komplexebb, tudományos munkát végzett. A botanika mellett latin nyelvtudását is jól kamatoztatta a Flora munkálatai során.
Botanikai munkásságát három csoportba sorolják: florisztika-taxonómia, nevezéktan és botanikatörténet.
A Flora mellett hétnyelvű botanikai szótára is komoly elismerést hozott; a nyolcvanas évek Romániájának egyik sikeres „exportcikke” volt ez a vaskos szótár.
Tagja volt a Romániai Botanikusok Egyesületének, a Román Akadémia Természetvédelmi Bizottságának, egyedüli romániaiként az utrechti International Association for Plant Taxonomy nemzetközi növénynevezéktani társaságnak.
A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.
Flora R.P.R. (R.S.R.) (társszerző és szerkesztő) I–XIII. Bukarest, 1952–1976.
Cod internaţional de nomenclatură botanică. Ford., bev. Bukarest, 1974.
Dicţionar botanic poliglot. (botanikai szótár latin, román, angol, német, francia, magyar és orosz nyelven) Bukarest, 1980.
RoMIL
Pázmány Dénes: Tudományos arcképcsarnok – Váczy Kálmán. Művelődés, 1985. 2. sz.
Benkő Levente: „Nekem részem semmiféle gyilkosságban nincs”. Adalékok az ippi és ördögkúti események utóéletéhez. Művelődés, 2012. 9. sz.
Benkő Levente: A lehetetlen védelem. Művelődés, 2013. 7. sz.
Fotó: www.muvelodes.ro
3perc