Az erdélyi színházi élet kiemelkedő alakja, Tompa László költő fia. Iskoláit szülővárosában és Marosvásárhelyen végezte, majd az udvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett (1930). A kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen hallgatott jogot (1930–1935). 1936–41 között a budapesti Nemzeti Színházban volt rendezőgyakornok Németh Antal irányítása mellett, majd 1941-től az újjászervezett Kolozsvári Nemzeti Színház rendezője volt 1944 szeptemberéig. Az ostrom idején Budapesten tartózkodott, ahol szoros kapcsolatokat épített ki a kor jeles színészeivel.
A háború után hazatért, és bekapcsolódott a Magyar Népi Szövetség marosvásárhelyi színházalapítást célzó terveinek kidolgozásába.
1945-ben Kemény Jánossal együtt őt hatalmazták fel az állandó marosvásárhelyi és székelyföldi színház gazdasági, ügyviteli és művészi szempontú megszervezésével. Az 1946. március 10-én nyíló Székely Színháznak 1966-ig volt az igazgatója. 1954-ben Állami Díjjal és A Művészet Érdemes Mestere címmel tüntették ki. A marosvásárhelyi együttes Tompa Miklós igazgatásának első tíz évében vált országosan – sőt az országhatárokon túl is – ismertté, az erdélyi magyar színjátszás reprezentatív társulatává. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelentek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősültek.
A hatvanas évektől ő rendezte Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a leghatásosabb Tamási Áron-bemutatókat.
Tompa Miklós oktatói munkássága is jelentős: 1949-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, majd a jogutód intézmény, az 1954-ben Marosvásárhelyre költöztetett Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet rendezőtanára volt; az intézet kéttagozatossá válásától kezdve, 1976–1981 között rektor. 1981–1983 között művészeti tanácsadó volt. Az 1973-ban Marosvásárhelyen felavatott új kőszínházban ő volt a nyitó előadás rendezője.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar társulata – meghatározó jelentőségű igazgatói és rendezői munkásságának elismeréseként – 1997-ben Tompa Miklós nevét vette fel. Fia, Tompa Gábor továbbvitte az apai örökséget: 1992 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-főrendezője.
Machiavelli: Mandragóra (1946, Szabó Ernővel)
Márai Sándor: Kaland (1947)
Molière: A fösvény (1947)
Ben Jonson: Volpone (1948)
Móricz Zsigmond: Úri muri (1949, Szabó Ernővel)
Caragiale: Az elveszett levél (1949, Kovács Györggyel és Szabó Ernővel)
Gorkij: Kispolgárok (1949, Kovács Györggyel és Szabó Ernővel)
Csehov: Sirály (1951, Delly Ferenccel és Szabó Ernővel)
Bródy Sándor: A tanítónő (1956, Kőmíves Nagy Lajossal)
Kós Károly: Budai Nagy Antal (1957)
Richard Nash: Az esőhozó ember (1958, Rappaport Ottóval)
Visnyevszkij: Optimista tragédia (1959)
Csehov: Ványa bácsi (1963)
Tamási Áron: Énekes madár (1978)
Tamási Áron: Csalóka szivárvány (1986)
RoMIL
Magyar színházművészeti lexikon. Budapest, 1994.
Bérczes László: Székely körvasút – Tompa Miklós mesél. 1995.
Kovács Levente: A marosvásárhelyi Székely Színház története. Marosvásárhely, 2001.
Kovács Levente: „Az előadás soha sincs kész…” Tompa Miklós portréja és rendezői tevékenysége. In A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei 1954–1962. I. Szerk. Lázok János – Ungvári Zrínyi Ildikó. Marosvásárhely, 2011. 179–191. o.
Fotó: http://www.nemzetiszinhaz.ro/arhiva-teatrului-hu/egi-tarsulat/rendezok.html
3perc