Szinte egész életét Csíkszeredában töltötte, s a sportnak – pontosabban a jégkorongnak – szentelte az életét. Habár a városkában már a 19. században megjelent a korcsolyasport, akkor még csak a gyors- és a műkorcsolyázást jelentette. A város – éghajlatának köszönhetően – kisebb korcsolyaközponttá alakult. A legendák szerint 1928-ban a csíkszeredai hokit egy, a Vigadóban vetített filmhíradó indította el, amelyben egy jégkorongmeccset mutattak be, s erre mondta volna Vákár Lajos: „Ilyent mi is tudunk csinálni!”
Családja a város könyv- és írószerboltját üzemeltette. Így került például az első fűzfaütők mellé az első korong is, ami azelőtt radírgumiként állt a családi üzlet kirakatában. Hamarosan sikerült Bécsből valódi felszerelést is rendelni, és Balogh János, valamint Dóczy András segítségével megindultak az edzések.
Vákár Lajos a csapat egyik legjobb játékosaként 1929. január 6-án pályán volt, a csíki hoki első hivatalos mérkőzésén, amelyet Sinaián rendeztek a bukaresti Tennis Club Român ellen.
A csíkszeredai klub 1933-tól kezdve indult a román bajnokságban. A csapatból hamar kitűnt Vákár Lajos, aki 1934-es világbajnokságon már a romániai keret tagja volt. A csíki csapat egyik húzójátékosaként 1935-ben Bíró Lászlóval együtt a bukaresti Telefon Klubhoz szerződött. Ebben az időszakban – 1938-as hazatéréséig – sorozatban háromszor nyerte meg a bajnoki címeket csapatával. Eközben az 1935-ös világbajnokság mellett még kétszer képviselte Romániát a különféle világversenyeken. Hazaigazolása után a körülmények nem tették lehetővé a sikeres szereplést, hiszen ekkor még nem volt komolyabb műjégpályája a városnak. A viszontagságos időszakot követően 1941-ben megnyerte a csapatával a magyar vidéki bajnokságot.
1944-ben a Magyar Honvédség kötelékében teljesített szolgálatot a Gyimesekben. A háború utáni újjászervezést követően is a csíki jégkorong egyik meghatározó személyisége volt. Miután a Sport Clubot szárnyai alá vette a Fakitermelő és Fafeldolgozó Vállalat (IPEIL), ezzel a nevét is felvette a csapat. 1949-ben és 1952-ben megnyerték a román bajnokságot. Aktív játékos pályafutását 1954-ben fejezte be, ezt követően edzőként és tanácsadóként dolgozott a klubnál szinte haláláig.
Fia, majd unokája is jégkorongozott, hiszen saját bevallása szerint „nálunk a jégkorongozás a Vákártól Vákárig tartó időszakot jelenti”.
Emlékét őrzi a csíkszeredai műjégpálya 1999-től, 2004-ben a csarnok előterében egy őt ábrázoló domborművet lepleztek le.
Boda Jenő: A csíki jégkorong sikerei a 20. században. Csíkszereda, 2000.
Becze Zoltán: 75 év képekben – A csíkszeredai jégkorongozás története. Csíkszereda, 2004.
Boda Jenő: Hoki a Hargita alján. A csíkszeredai jégkorongozás hetvenöt esztendeje. Csíkszereda, 2004.
Boda Jenő – Dobos Márton: In memoriam id. Vákár Lajos (1942–2012). szekelyhon.ro/ sport/jegkorong/ (*2018.03.27.)
Fotó: https://csiki.hoki.rocks/kategoriak/edzok/
2perc