Az úgynevezett történelmi Szociáldemokrata Párt (SzDP) magyar tagozatának elnöke volt.
Középiskoláit Kolozsváron végezte, majd nyomdásznak tanult, s tanulmányai befejeztével ezt a szakmát kezdte el gyakorolni.
Előbb a kolozsvári Lepage-nyomdában, majd a bukaresti Adevărul nyomdában dolgozott. A könyvek, folyóiratok közelségében ragadott ő maga is tollat, eleinte szigorúan szakmai témában: első írása, amelyben a nyomdásztanulók helyzetét ismertette, 1923-ban jelent meg. A szakma szeretetétől vezérelve 1933-ban megírta a Gutenberg Nyomdász Szakszervezet 75 éves történetét. 1934–39 között az SzDP Előre című, 1919-ben Kolozsvárott Erdélyi Munkás címmel indított hetilapjának a szerkesztője volt, ezzel párhuzamosan a Tipograph című nyomdászlapban is jelentek meg román nyelvű cikkei.
Mint a nyomdászok általában, ő is a szociáldemokrácia eszméivel szimpatizált, politikusi pályáján elérte a maximumot: az SzDP magyar tagozatának titkári tisztségét töltötte be, később a tagozat elnöke lett. 1936-tól a párt központi bizottságának tagja volt. Az 1940-es politikai változások után visszatért a nyomdászathoz, Kolozsváron a Minerva nyomdában dolgozott; 1941–44 között a budapesti Népszava munkatársa. 1944-től az SzDP Erdély (megjelent 1944. december 1. – 1948. február 1. között) című lapjának dolgozott, a földosztás, a tisztogatás, a magyar egyetem és a szövetkezetek kérdéskörét tárgyalva cikkeiben. 1946–48 között nemzetgyűlési képviselő. Fontos volt számára a szakszervezeti ügy, részt vett a Szakszervezeti Tanács újjászervezésében és tevékenységében. 1945–1946-ban Jordáky Lajossal a Szakszervezet című folyóirat szerkesztője; vezetőképző előadásokat tartott, a romániai magyar Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének elnöke és a Szövetkezeti Értesítő felelős szerkesztője (1945. április – 1947. november) volt.
Az SzDP felszámolásakor tanúsított magatartása miatt – mint oly sok, a közért ténykedő kortársa, ő is szembekerült a hatalomra törő kommunista párttal – 1949. február 17-én letartóztatták, és a Márton Áron-perben elítélték.
Csak 1964-ben, a közkegyelmi rendelettel szabadult. Szabadulása után folytatta írói munkáját, folyóiratok számára írt tanulmányokat. Emlékiratát két kötetben, halála után adták ki (Emlékeim. Szemben az árral; Börtönéveim, 2007).
RoMIL
Történelmi párbeszédek. Korunk, 1991. 3. sz. (Molnár Gusztáv interjúja 1978-ban Méliusz Józseffel és Lakatos Istvánnal.)
Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Szabadság, 2004. aug. 27.
Fotó: Wikipédia
2perc