A temesvári Állami Fa- és Fémipari Szakiskola elvégzése után a budapesti Iparművészeti Iskola szobrászati szakán kezdte meg tanulmányait 1909-ben, szülővárosa ötszáz koronás ösztöndíjának köszönhetően. Maróti Géza, Mátrai Lajos és Simay Imre voltak a mesterei. 1912-ben, diplomája megszerzése után az intézmény tanársegédi állásban tartotta vissza.
Az első világháború kezdetén besorozták a 96-os horvát gyalogezredbe, itt élte át a Szerbia elleni első sikertelen offenzívát. Ezután alakulatával áthelyezték a galíciai frontra. Egy év után orosz fogságba esett, a krasznojarszki fogolytáborból sikerült megszöknie. A táborban készített rajzai a Lapfordítások című folyóiratban jelentek meg. A megpróbáltatások után Moszkvába utazott, ahol a forradalom hátszelén kibontakozó avantgárd mozgalmakkal került kapcsolatba, majd sikerült két évig a Képzőművészeti Főiskolán tanulnia. Ekkor ismerkedett meg Vaszilij Kandinszkijjel, Kazimir Maleviccsel, Vlagyimir Tatlinnal, Anton Pevsnerrel, Majakovszkijjal és Makszim Gorkijjal. Élete során vissza-visszatért e korszak élményeihez, emlékezetéből csak a fogolyélet sötét oldalait igyekezett kitörölni.
Fogolycsere révén 1921-ben tért vissza szülővárosába.
Hazatérte után sikerült megrendeznie első egyéni kiállítását, ahol már felértékelődik a közeledése a modern formanyelvekhez.
Ezt követően tanulmányutat tett Münchenbe, de megélhetési nehézségek miatt Drezdába költözött, ahol egy évet töltött. 1924-ben tért ismét haza, Varga Albert festőművésszel együtt művészeti szabadiskolát nyitott Temesváron.
A kubista-konstruktivista szobrászat legjelentősebb magyar képviselője volt.
Szobrainak reprodukcióit és rajzait a Temesvári Hírlap, a Periszkop, az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz, a Banatul, az Analele Banatului és a Havi Szemle közölte. Homlokzati domborműveket tervezett Ady Endre temesvári lakóházára, valamint az egykori Temesvári Munkásotthon épületére. Könyvborítót tervez Finta Zoltán, Asztalos Sándor, Alma Cornea-Ionescu, Kubán Endre és mások köteteihez. Ady Endre és Varga Albert portréját többször megmintázta, emellett elkészítette Endre Károly költő, Sabin Drăgoi zeneszerző, Szuhanek Oszkár és Varga Albert festőművészek mellszobrait.
A moszkvai hatások, az orosz futurista szemlélet a Sebesség című kisplasztikáján érezhető, ez azonban csak egy képeslap-reprodukcióból ismert. Kiállításain gyakran feltűntek a fogsága idejére utaló témák is. Ezek közül kiemelkednek a Muzsik balalajkával és a Balalajkázó nő című szobrai. A művész saját maga is tudott játszani ezen a hagyományos orosz hangszeren. Gallasz nagyobb feladatokhoz megrendelések során jutott, főleg első világháborús emlékművekre és épületdíszítő domborművekre kapott megbízást.
Zsákhordó (bronz, Aradi Képtár)
Szalome (bronz, 1927, Magyar Nemzeti Galéria)
Ülő nő (1930)
Első világháborús emlékmű (Sándorháza)
Hősök emlékműve (Varjas)
Vásárhelyi Z. Emil: Erdélyi művészek. Kolozsvár, 1937.
Szekernyés János: Gallasz Nándor. Marosvásárhely, 2007.
Murádin Jenő: A hosszú menetelés Krasznojarszktól Temesvárig. Gallasz Nándor művészete. 2014. ujmuveszet.hu/2014/11 (*2018.03.30.)
Fotó: http://www.bmceh.ro/tag-Gallasz-N%C3%A1ndor–1893-1949_43.html
3perc