Az erdélyi avantgárd festőművészet, szobrászat és grafika egyik legkiemelkedőbb alakja, magyar és szász ősöket sorolhat fel. Édesapja a hatolykai Mátis János szabósegéd, édesanyja Schneider Josefin. Apja korai halála után édesanyja ismét férjhez ment. Új férje, Friedrich Teutsch odafigyelő, gondos nevelőapa lett, az ő tiszteletére vette fel a Teutsch nevet. Az ifjú Mattis így két kultúra vonzáskörében nőtt fel.
Az elemi iskoláit magyarul kezdte, majd a neves brassói Honterus gimnáziumban folytatta németül. A brassói Állami Fa- és Kőipari Szakiskola tanulója is volt. 1901-ben már a budapesti Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola diákja. 1903 és 1905 között a Bajor Királyi Szépművészeti Akadémián találjuk, ezt követően párizsi tanulmányútra ment. Életének erről az időszakáról igen keveset tudunk, művein viszont nyomon követhető, hogy miként fordul el a szecessziótól az expresszionizmus irányába. Művészetét a Die Brücke csoport és a Der Blaue Reiter alkotói kör is befolyásolta. 1907-ben a budapesti Nemzeti Szalon őszi tárlatán állította ki egyik szobrát.
Hazatérve szülővárosába, korábbi faipari iskolájának oktatója lett. 1909-ben feleségül vette régi szerelmét, Borsos Gizellát.
1910-ben részt vett a brassói képzőművészek tárlatán. A kritika pozitívan fogadta, a helyi Die Karpaten folyóirat két szoborportréjának fényképét közölte. Ebben az időszakban mélyült el szakmai kapcsolata és barátsága több erdélyi szász és magyar művésszel, pl. Friedrich Miess-szel, Hans Ederrel, Fritz Kimm-mel, Kollár Gusztávval és Tutschek Gyulával.
Murádin Jenő művészettörténész találóan foglalja össze alkotói pályájának lényegét: „A művészi elvonatkoztatás, az absztrakció olyan fölfedezéseihez jutott el Mattis Teutsch, mint senki előtte a kárpát-medencei régióban… Műveinek legjobb sorozatai egyidejűek és teljes joggal párhuzamba állíthatóak a kor nyugat-európai, orosz, cseh művészetének legmodernebb törekvéseivel.” Lelkesen írt az időközben Budapestre költözött festőről Kassák Lajos is a Ma című folyóiratban, amelynek képzőművészeti kiállítását Mattis Teutsch alkotásaival nyitották meg Budapesten 1917 októberében. A kor komoly kritikusai mind írtak róla, Bécsben is kiállított, munkásságát a mértékadó német művészi körök is számontartották.
Magánéletének hullámzásait művei is tükrözik, 1916 júniusában elvesztette tüdőbeteg feleségét, két apró gyermek gondja szakadt rá. Lelki válságából a bécsi kiállításán megismert, zeneakadémiát végzett Marie Konraddal kötött házassága vezette ki. A világháború befejezése után hazatért, 1919-ben Kolozsváron és Brassóban állított ki. A húszas évek elején felmerült benne a magyar művészi emigráció központjába, Berlinbe való költözésének ötlete is, de végül itthon maradt. Az elkövetkező évtizedben sorra nyíltak kiállításai Bukarestben, Berlinben (a Der Sturm galériában, Paul Klee-vel együtt), Párizsban és Budapesten. Alkotásait kedvelte a kritika és a közönség, rangos műértők méltatták.
Ugyancsak Murádin Jenő állapítja meg, hogy a húszas évek közepétől „a konstruktív-geometrikus képalkotás felé fordul, ugyanakkor a háromdimenziós figurális ábrázolás is központi problémája lesz”. Művészetelméleti elképzeléseit az 1931-ben Potsdamban kiadott Kunstideologie című könyvében adta közre. A húszas évek végén bekapcsolódott a nagybányai művésztelep életébe, de a szokásos tájfestészet helyett a helyi bányászok mindennapi életét ábrázolta.
Az 1930-as évek közepétől a családi tragédiák (lánya halála) és a kedvezőtlen politikai és társadalmi változások közepette egyre inkább visszahúzódott brassói magányába, 1937–1945 között kiállításon sem szerepelt. Otthonát, amely műterem és kiállítótér is volt, maga rendezte be nagy gonddal, emellett menedéket nyújtott több rokon lelkű barátjának.
A háború után bekapcsolódott a brassói művészeti élet szervezésébe, művészeti egyesületet hozott létre, 1947-ben újból önálló kiállítással jelentkezett. A kommunista diktatúra kiépülését csalódottsággal fogadta, őt is bírálták, a formalizmus vádjával illették. Témaválasztásaiban próbált alkalmazkodni az új elvárásokhoz, de így sem talált megértésre. Őt is, akárcsak a korszak több kiemelkedő művészét, sematizmussal vádolták. Az ötvenes évek vége felé közös tárlatokon szerepelt, de művei elmarasztaló kritikát kaptak.
Hetvenhat éves korában hunyt el, de ha élne, akkor elégedetten tapasztalná művei reneszánszát.
Murádin Jenő: Mattis Teutsch János életútja. (mattis.kfki.hu/index.html)
Banner Zoltán: Mattis Teutsch János. Bukarest, 1972.
Fotó: http://www.muzeulartabv.ro/docs/hmtcatalogweb.pdf
4perc