A marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult, diáktársaival bejárta a közeli falvakat, ahol a régi templomok és falképek felkeltették művészettörténeti érdeklődését. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, az I. Ferenc József Tudományegyetemen végezte 1896 és 1900 között, történelem és földrajz szakon. Pályaválasztására nagy hatással volt Szádeczky-Kardoss Lajos, akinek támogatása nélkül valószínűleg az apja által javasolt jogi pályát választotta volna. Szintén a történész ajánlásával került Gidófalvy István királyi közjegyző fia mellé magántanárnak. 1902-től a kolozsvári Egyetemi Könyvtár napidíjasaként dolgozott, valamint a tanári fokozathoz szükséges vizsgáira készült.
Rövid katonai szolgálata után Kolozsváron könyvtárosként kezdett el dolgozni, és bekapcsolódott a levéltári munkába is. Tanári pályafutását a kolozsvári Unitárius Kollégiumban kezdte el 1907-ben, egészen 1918-ig oktatott itt. Szintén az 1900-as évek legelején kapcsolódott be az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) munkájába.
Az első világháború után folytatta könyvtárosi munkáját, és közben a magyarországi kutatókkal is kapcsolatot tartott. 1938-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteletbeli tagja volt, 1962-től rendes tag lett. Az Unitárius Egyházon belül is feladatokat vállalt: a főtanács tagja volt, valamint a levéltárukat is ő vezette.
Életének termékeny éveit a kallódó levéltári anyagok (pl. nemesi családok irattára) megmentésének és közgyűjteménybe helyezésének, az EME levéltára fejlesztésének, rendezésének és feldolgozásának szentelte.
A második bécsi döntést követő években (akkor már nyugdíjasként) újabb feladatokkal bízták meg: az Erdélyi Múzeum levéltárának főigazgatója lett. Szintén ebben az időszakban készítette el az Erdélyi Tudományos Intézet számára egy 100 kötetes forráskiadvány-sorozat tervét, a Monumenta Transsilvanicát.
Idős korában több helyen is dolgozott: az EME államosított levéltárában és az Unitárius Püspökség Levéltárában.
Széleskörű tevékenységének eredménye több mint négyszáz publikáció, valamint a hagyatékában maradt tizenhat jelentős munka és napló. Az utóbbi 70–80 esztendő tudományos munkáiban fontos szerepet töltött be az általa létrehozott gyűjtemény. A köteteket kitevő levelezése fontos információértékkel bír.
Erdély múltjának krónikása volt, foglalkozott Kolozsvár történetével, heraldikával, egyháztörténettel, művészettörténettel.
Munkássága, szaktudása és szolgálatkészsége egyaránt nagy hatással volt kortársaira.
Hetvenedik és nyolcvanadik születésnapjára – a kortárs tudósok tanulmányaiból – egy-egy emlékkönyvet állítottak össze a tiszteletére.
Nyolcvanadik születésnapjára a Román Népköztársaság I. osztályú munkaérdemrendjével tüntették ki,
RoMIL
Csetri Elek: Kelemen Lajos. In Hivatás és tudomány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei. Kolozsvár, 2009, 243–282. o.
Jakó Zsigmond: Kelemen Lajos (1877-1963). In: uő: Társadalom, egyház, művelődés. Tanulmányok Erdély történelméhez. Budapest 1997. 417-431. o.
Fotó: http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=1141
3perc