Apja Dsida Aladár az osztrák–magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt, aki az első világháborúban orosz hadifogságba került, majd a háború után az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselője volt.
„Szülei számára a katolicizmus nem csupán hitbeli konvenció, hanem egész gondolkodásukat, életvitelüket meghatározó meggyőződés; (…) a költő is élete végéig vallásosan él, vállal jótékonysági és hitbuzgalmi feladatokat.” (Láng Gusztáv)
Már fiatalon is költőnek készült, kamaszkorában többször jelentek meg versei és fordításai a Cimbora című folyóiratban. Tanulmányait Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte, majd a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem jogi karára iratkozott be.
Irodalmi pályáját Benedek Elek egyengette már egyetemi évei alatt. 1928-tól Abafáján, a báró Huszár családnál volt házitanító, közben 1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője. Dolgozott az Erdélyi Helikonnak, az Erdélyi Lapoknak és az Erdélyi Fiataloknak is, később a Keleti Újságnál lett állandó rovata. (1929. júl.–1930. febr. között 14 verse jelent meg a Pásztortűzben Fodor Jenő / Zólyomi László álnéven.)
Első verseskötetét, a Leselkedő magányt 1928-ban adták ki, majd 1933-ban megjelent a Nagycsütörtök című kötete is. Ugyanebben az évben Olaszországban járt, zarándokúton, melynek emlékét a Magyar karaván Itálián keresztül című útirajz őrzi. Tagja volt a helikoni íróközösségnek, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, az Erdélyi Szépmíves Céhnél lektor volt.
Korái halálát egy – a szívbetegsége miatt legyőzhetetlennek bizonyuló – hűlés okozta. Sírja a Házsongárdi temetőben található. Utolsó önálló kötete, az Angyalok citeráján (1928) csak halála után jelent meg. – Lírájában a nyugatos hagyomány és az avantgárd irányzatok, főként az expresszionizmus ötvöződtek.
Műfordításai közül a szintén fiatalon elhunyt Georg Trakl versei jelentősek, de fordított latin költőkből is, s lefordította Ernst Tollertől a Fecskék könyvét (1945), a román kortársak közül pedig Vasile Alecsandri, Dimirie Bolintineanu, Mihai Eminescu, St. O. Iosif, , Emil Isac, Tudor Arghezi verseit. Összegyűjtött műforításai Szemlér Ferenc gondozásában 1969-ben jelentek meg. Verseiből egy kötetnyi Sa cauti o forma címmel Emil Giurgiuca fordításában, Ștefan Augustin Doinaș előszavával 1974-ben a Biblioteca Kriterion sorozataban jelent meg.
Kovács András Ferenc így jellemzi a költőt:
„Alig harmincegy évesen is hasonlíthatatlan, a korabeli Nyugat hűvös és az Erdélyi Helikon kimért kánonjai között is egyedülálló költői életművet hagyott maga után: teljes értékűt és beteljesedettet, Azrael árnyékában is derűset, frisset, örökös fiatalsággal, hittel, örömmel fénylőt, értelemmel és kivételes formaérzékkel, könnyeden íveltet, játékos lebegésűt, ragyogó magasba röppenőt. Poeta angelicus volt: áldott égi tehetség. A költészet nagy ingyenes kegyelme, hogy valaha is itt járt, s közöttünk lehetett. Boldogok, akik észrevették, meghallották, és olvassák a verseit.”
Leselkedő magány. Kolozsvár, 1928.
Magyar karaván Itálián keresztül. Irodalmi útirajz. Nagyvárad, 1933.
Nagycsütörtök. Kolozsvár, 1933.
Angyalok citeráján. Kolozsvár, 1938.
Válogatott versek. Révai, Budapest, 1944.
Tóparti könyörgés. Válogatott versek. Szépirodalmi, Budapest, 1958.
Azrael árnyékában. Válogatott versek. Mentor, Marosvásárhely, 2007.
Ernst Toller: Fecskék könyve. Kolozsvár, 1945.
Összegyűjtött műfordítások. Bukarest, 1969.
Lisztóczky László: Vonások Dsida Jenő portréjához. Tanulmányok és dokumentumok. Kriterion. Kolozsvár. 2005.
Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére. Kriterion, Kolozsvár, 2009.
Mózes Huba: A fáklyák már égnek. Erdélyiségről és irodalomról. Stúdium. Kolozsvár. 2009.
3perc