Péntek este a nagyváradi Ady Endre Líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia. Ezúttal Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató tartott előadást.
A szép számú érdeklődőt Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte.
Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató (MTA TK Kisebbségkutató Intézet, Budapest) Az erdélyi magyarság a két világháború között című prezentációja az erdélyi magyarság, mint politikai közösség létrejöttéről és a Nagy-Romániához való viszonyáról szólt. Az előadás az utóbbi évtizedek kutatásai alapján az értelmezési keretek bemutatására törekedett, három fő kérdést vizsgálva.
Először is azt, hogy a kisebbségi elitek hogyan próbálták az érdekeiket képviselni és integrálódni a Románia politikai rendszerében? Mint elhangzott, erre vonatkozóan olyangyakorlatok, illetve modellek érvényesültek, mint az egyéni integrációs (interetnikus és pártpolitikai alkufolyamatok, személyi preferenciákkal); a közösségi integrációs (autonomista/világnézeti célokkal, külső hatásokban bízva), valamint a szervezeti integrációs modell (az alkufolyamatok központosítása).
Felvetődött: ezen alkufolyamatok mennyiben hatottak a román etnopolitikai rezsimre, illetve kisebbségi szempontból mit céloztak az alkuk, és az emancipációs törekvések?
Ezt követően arról esett szó, hogyan módosult a magyarság helyzete Románia társadalmi rétegződésén belül: demográfiai/ urbanizáltság/ iskolai végzettség/ foglalkozási szerkezet/ jövedelem/ vándorlási mutatók változása, és mindezen jelenségekben a többségi nemzetet képviselő állam hogyan, milyen technikákkal avatkozott be? Hogyan lehet ezeket a gyakorlatokat tipologizálni?
Kényszerkisebbség
Harmadsorban a meghívott azt járta körül, hogy a kisebbségi magyar közösségek kulturális és politikai értelemben, milyen sajátos önkép építéssel váltak (politikai) közösséggé. Hogyan alakult ki a „kisebbségi ember értékrendje”, illetve a „népszolgálat” mint elvárt habitus. Mióta és milyen tartalommal beszélünk „kisebbségi magyar társadalomról”, és miként működött párhuzamos társadalompolitikai vízióként?
„A romániai magyar nemzeti kisebbség történetének vizsgálatakor egy, az impériumváltással létrejött kényszerközösség viszonyait kutatom. Arra a kérdésre keresek választ, hogy milyen politikai értékek és stratégiák alapján működött a romániai magyarság nevében fellépő Országos Magyar Párt (OMP)”- hangsúlyozta Bárdi Nándor. Úgy fogalmazott: a romániai magyarság egy kényszerkisebbség, hiszen a magyar nemzet részének tekinti magát, mint nemzetkisebbség, miközben román etnopolitikai szempontból birodalmi, maradvány kisebbség. Trianon után ugyanakkor szociológiai értelemben nem volt kisebbség, mivel jobbak voltak a társadalmi pozíciói, mint a romániai társadalmi átlagé. Mindeközben a Nagy-Romániát meghatározó feladat/folyamat az egységesítés volt, és az erdélyi, illetve magyar kérdés ennek rendeződött alá. Megítélésben önálló politikai közösségnek a romániai magyarság 1924-től tekinthető, az OMP elnökválságától kezdve, és a munka lényege a bukaresti kijárás.
Többek közt szó esett még a gazdaság nacionalizálása és az iskolai végzettségek alakulásáról is, expozéját pedig az előadó az erdélyi magyarság alkotmányának is tekinthető Vásárhelyi Találkozó (1937) záró határozatával fejezte be.
Forrás: www.erdon.ro