Az impériumváltás stációi Erdélyben: 1918–1920 címmel tartott kedden délután előadást dr. Fodor János történész, a kolozsvári Babeş– Bolyai Tudományegyetem tanársegédje Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az előadás az RMDSZ 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában programsorozatának része, tudományos koordinátora Romsics Ignác történész.
A Kós Károly Akadémia elnöke, Markó Béla, az est házigazdája üdvözölte a vendéget, és elmondta, hogy száz év alatt sem sikerült reális román–magyar párbeszédet kialakítani. „Ez a századik évforduló nekünk is alkalmat ad a visszatekintésre, hogy mi történt ez alatt a száz év alatt jó és rossz, és egyáltalán hogyan alakult az erdélyi magyar közösség sorsa ebben az évszázadban. Ezt tűztük ki célul ezzel az előadás-sorozattal.”
Véleménye szerint az igazán tartalmas visszatekintés az lett volna, ha román és magyar történészek, román és magyar értelmiségiek, román és magyar politikusok között alakíthattak volna ki egy párbeszédet ezzel kapcsolatosan. És bár úgy tűnik, hogy ez a párbeszéd még várat magára, erről nem mondhatunk le. Mint mondta, a visszatekintés értelme nem a múlt: a jelenért és a jövőért kell visszatekinteni az elmúlt száz évre.
Fodor Jánossal az előadás előtt beszélgettünk.
Fodor János szerint Az impériumváltás stációi: 1918 és 1920 az előadás címe, de kiemelten fontos az, hogy Erdélyben. Ezalatt az úgynevezett trianoni Erdélyt kell érteni, amely magába foglalja a Székelyföldet, a Mezőséget, a Bánság, Partium és Bukovina egy részét, tehát mindazokat a területeket, amelyek később Romániához kerülnek, és tulajdonképpen erről az átmeneti időszakról van szó.
– Tulajdonképpen mi is az impériumváltás?
– Az impériumváltás birodalmi átmenet vagy főhatalomváltás. A birodalmi átmenetet a legújabb kutatások nemzetközi perspektívába helyezik, hiszen nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia szűnik meg, hanem az Orosz Birodalom mint olyan, vagy a Német Császárság is. Olyan területi változások is megtörténnek, mint például Elzász-Lotaringia esetében, ez viszont már megköveteli, hogy ilyen nemzetközi perspektívában gondolkozzunk, és inkább birodalmi átmenetként gondoljunk erre a folyamatra.
– Az előadás viszont csupán Erdélyt érinti.
– Ennek van egy szűkebb meg egy tágabb értelmezési kerete. A szűkebb a jogi keret. Nagyon szűken értelmezve, az impériumváltás valamikor 1918 novemberében kezdődik, nagyjából akkor, amikor de iure felbomlik az Osztrák-Magyar Monarchia, és befejeződik 1920-ban. 1920. június 4. a trianoni békeszerződés aláírása, illetve a ratifikálása, ami 1921 nyarán történik meg. Tehát ez egy nagyon szűk keret. A tág értelmezés viszont magába foglalja mindennek az ok-okozatiságát, ideértve a nemzetiségi mozgalmakat, a modern nacionalizmus keletkezését, az első világháború kitörését és minden következményét, az 1916-os román betörést azzal, hogy ez mit jelentett a régióra, és milyen perspektívák mutatkoztak meg már akkor. Fontos stáció a ’18-as események, kezdve januártól a wilsoni 14 ponttól, haladva egészen a háború kimeneteléig, a nyugati front összeomlása, a fegyverszüneti kérelem, a padovai fegyverszünet, később a belgrádi katonai konvenció. Ezek mind olyan változások voltak, amelyek végig követhetők, és közvetlen hatással voltak erre a régióra.
Következett az őszirózsás forradalom, de beszélhetünk a nemzeti tanácsok időszakáról mint stációról. Ennek is sajátos vonatkozása van: a Károlyi Mihály vezette kormány hogyan, milyen politikával próbálja kezelni a helyzetet, a nemzetiségi törekvéseket. Ezzel párhuzamosan történik a román bevonulás, egy lassú, de folyamatos bevonulás Erdély területére, ez is fontos, hogy milyen szövetségi rendszeren keresztül, illetve milyen gyakorlati vagy döntési hibák következtében történhetett meg. Ezt követően elkülöníthető stáció a kettős hatalom időszaka.
– Mit jelent ez pontosan?
– Ez 1919 elejére jellemző, de már 1918 végén elkezdődik. Azt jelenti, hogy azokon a területeken, ahová a román hadsereg bevonult, egy nagyon rövid ideig – lehet ez néhány hét, néhány nap is, településről településre különbözik –, a román katonaság bevonulása után általában kiteszik a felségjeleket, és ezután szinte semmi nem történik.
– Ez már a nagy egyesülés utáni időszak.
– Az csak egy gyűlés volt.
– És ez már a történészt nem érdekli?
– Érdekli, ez is egy pontja a történetnek, viszont nem egy markáns következményekkel járó szituáció. Gyakorlatilag megtörténik a nagygyűlés, másnap meg ugyanaz van, ami azelőtt. Nyilván nagyon fontos, amit ott kinyilvánítottak, ennek később lesznek következményei, de az igazi következmények mégis akkor történnek, amikor bejön a román hadsereg. Marosvásárhelyre például 1918. december 2-án, és van egy néhány hetes periódus, amikor a helyén maradhat a magyar közigazgatás (Marosvásárhely esetében Marthy Ferenc polgármester), mellette pedig feláll a román. A kettő egymással vagy kommunikált, vagy nem.
– Egyfajta párhuzamos közigazgatásról beszélhetünk?
– Ez volt az úgynevezett kettős hatalom időszaka, nagyon rövid ideig tartott.
– Mennyi ideig?
– Ez változó. Azokon a településeken, ahová hamarabb vonul be a román hadsereg, pl. Székelyudvarhely, Vásárhely, ott néhány hetes időszakra nyúlik: január közepén, februárban kezdődik az úgynevezett leváltás, vagy önként mondanak le az emberek. Ahová a románok később vonultak be, például Szatmárnémetibe 1919 áprilisában, ott nincs kettős hatalom: bevonulnak, és azonnal ki is tűzik a román felségjeleket. Nagyon kevés esetben történnek atrocitások, ellenállás többnyire nincs, az egyedüli ellenálló fél az úgynevezett Székely Hadosztály, amelynek valahol Csucsa vonalánál néhány napos küzdelemben valamelyest sikerült feltartóztatni az előrenyomulást, de érdemi eredménye nem születik. Tehát lényegében ellenállás nincs. Ez is egy fontos mozzanata ennek az időszaknak.
Ezt követően tanúi lehetünk nagyjából ugyanabban az időszakban Erdély-szerte egyfajta szimbolikus térfoglalásnak. Ez azt jelenti, hogy a magyar vagy a korábbi impériumnak a felségjeleit leveszik, megjelennek a kettős vagy kizárólag román nyelvű feliratok, és megkezdődik a köztéri szobrok, köztéri alkotások átalakítása vagy megrongálása. Ez a későbbiekben oda vezet, hogy a román megfelelőek kerülnek ezek helyébe.
– Hogyan?
– Ha egy erdélyi város főterén volt egy ’48-as emlékmű, ami a magyar ’48-ra emlékeztetett, annak helyébe egy román ’48-as emlékmű került. Ez is egész Erdély területére jellemző volt. Léteztek szerveződések, az Erdélyi Szövetség vagy a Székely Nemzeti Tanács, amelyek megpróbáltak bizonyos ellenállást kifejteni. Azt gondolták, hogy amennyiben más nemzetiségek is kinyilvánítják, hogy hová kívánnak tartozni, ők is megteszik. Gyűléseket szerveztek, általában Magyarország keretei között gondolkodtak, illetve egy különálló köztársaságban vagy széles körű autonómiában.
– Amiből semmi sem lett. És ezt egyfajta traumaként élte meg az erdélyi magyarság.
– Trauma volt, és évtizedekre visszamenőleg is neuralgikus ponttá vált nemcsak a magyar, hanem a román történetírás számára is.
– Ami mai napig tart.
– A mai napig tart, erről mindmáig viták vannak, bár ezek a viták főleg a politikum által leegyszerűsített verzióban futnak, amelyekkel a szakmának nincs amit kezdenie, hiszen itt komplex és nagyon bonyolult kérdésekről van szó. Nem lehet egy igen vagy nemre vagy egy Facebook-bejegyzésre leegyszerűsíteni. Viszont a szakma egyetért azzal, hogy ezt a periódust kutatni kell, még elég sok a fehér folt. Bár a nagy összképet valószínűleg nem fogják megváltoztatni, érdekes megnézni, hogy az egyes településeken konkrétan mi történt, hogyan ment végbe, milyen személycserék voltak… Mostanában kezdték nagyobb projekteken keresztül kutatni, ezeknek néhány éven belül lesz felmutatható eredménye. Persze ez csak egy nagyon kicsi szelet, nagyon sok munka lenne még. Tehát annak ellenére, hogy ez egy olyan történet, aminek tudjuk a végét, tudjuk, hogy mi következik, mégis a jobb megismerés vagy a diskurzusba való bekerülése nagyon fontos lenne. Kell beszélni róla, annak ellenére, hogy neuralgikus pont. A kibeszélés, ha úgy tetszik, esélyt jelenthet a gyógyulásra.
Forrás: www.e-nepujsag.ro