Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem jogi karán diplomázott. 1933–1940 között a Márton Áron alapította Erdélyi Iskola műszaki szerkesztője és ifjúsági rovatának vezetője volt.
Már doktori címének megszerzése (1939) előtt felkérték, hogy legyen egyetemi oktató, de ő inkább az 1940-ben Kolozsváron létrehozott Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa lett, amelynek tevékenysége a humán tudományokra, főleg a történelemre, a nyelvészetre és a néprajzra koncentrált. Falukutatásokat szerveztek, forrásokat közöltek, jelentős tudományos munkát végeztek, ami számos monográfiában és tudományos kötetben konkretizálódott. Az intézet – melynek olyan vezetői voltak, mint Tamás Lajos, Szabó T. Attila, Venczel József, Csőgör Lajos – 1947-ig működött. Ezzel párhuzamosan, 1938 és 1945 között vezette az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület statisztikai és birtokpolitikai osztályát.
1935-ben Makkai Lászlóval elindította a Hitel című folyóiratot, amely hat szám után megszűnt, de 1936-ban új számozással újraindult, szociálpolitikai profillal. 1944 júliusáig jelent meg.
1936/37-ben egy fél szemesztert töltött Dimitrie Gusti bukaresti szociológiai intézetében; tulajdonképpen ennek a hatására szervezett maga is falukutató tábort 1941-ben, Bálványosváralján.
1937-ben részt vett a Vásárhelyi Találkozón. Venczel a zárónyilatkozat megszövegezői között volt.
1945−1946-ban Csőgör Lajos munkatársaként Nagy Gézával együtt kidolgozta a létrehozandó Bolyai Tudományegyetem struktúráját, s meghatározó szerepet játszott az egyetem megszervezésében is.
Szakírói munkásságának kulcsmotívuma a nemzeti önismeret volt, amelyet a cselekvés alappillérének tartott. Elutasította az előző nemzedékek befelé forduló, múltidéző magatartását, az irodalomközpontúságot és a passzív transzilvanizmust.
Tagja volt annak a szűk körű szakértői csoportnak, amely az 1947-es párizsi békeszerződés megkötése előtt demográfiai érvekre támaszkodó memorandumban foglalta össze az erdélyi magyarság elvárásait.
1947 októberében internálták, s néhány hónapot a ploieşti-i internálótáborban töltött. Szabadulása után, 1948 októberétől az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárában dolgozott Kelemen Lajos és Jakó Zsigmond mellett.
1950. február 17-én ismét letartóztatták, s a Márton Áron-perben, amelynek egyik vádpontja az említett memorandum volt, 12 évi kényszermunkára ítélték. Megjárta a văcăreşti-i, nagyenyedi, szamosújvári és dési börtönöket. Börtönévei alatt hat éven át Márton Áron cellatársa volt.
1961. január 11-én szabadult, de évekig csak kétkezi munkát vállalhatott, kottamásoló volt, majd kerámiafestő egy kisipari szövetkezetben. 1969 után engedélyezték, hogy ismét tudományos munkát folytasson. A kolozsvári egyetemen kutatói állást töltött be, a Csákigorbón végzett szociológiai felmérés anyagát rendszerezte, és részt vett a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon előkészítési munkálataiban. A mű első kötetének előszavában Balogh Edgár így emlékezett meg róla az elhunyt munkatársak sorában: „Mély fájdalommal emlékezünk itt meg (…) Venczel Józsefről, szerkesztési módszerünk megfogalmazójáról és a teljes repertórium előkészítőjéről.”
Életében csak egy kötete jelent meg: Az erdélyi román földbirtokreform (1942).
A falumunka útján (Székelyudvarhely–Budapest, 1993) című posztumusz kötetébe a szerkesztő beválogatta Domokos Pál Péter visszaemlékezését, amelyben Márton Áron és társai koncepciós perét ismerteti.
Az önismeret útján. Tanulmányok az erdélyi társadalomkutatás köréből. Bukarest, 1980.
Erdélyi föld – erdélyi társadalom. Válogatott írások. Budapest, 1988.
RoMIL
Telegdy Balázs: Cazul József Venczel. Destinul unui sociolog gustian maghiar ardelean. Cluj, 2016.
Tanulmányok Venczel József munkásságáról – az erdélyi magyar társadalomkutatás kezdetei. (Babeş–Bolyai Tudományegyetem Venczel József centenáriumi emlékkonferenciáján, 2013. november 8-án elhangzott előadások szövege alapján.) Kolozsvár, 2014.
Salánki Zoltán: Venczel József şi cercetarea sociologică a comunităţilor rurale din Transilvania. Studia Universitatis Babeş–Bolyai. Sociologia. Cluj, 2003.
Fotó :Magyar Néprajzi Lexikon
4perc