Négyéves kora óta hegedült, első tanára Orosz Rózsika volt. A második világháború után a nagykárolyi piarista atyák támogatásával jutott el Kolozsvárra. A kolozsvári konzervatóriumban Balogh Ferenc, Zsurka Péter, Kouba Paula tanítványa volt, később Antonin Ciolan karmester csiszolta a stílusát.
1949–1957 között koncertmester volt a Kolozsvári Magyar Operában, 1958-tól pedig szólista a Kolozsvári Filharmónia élén. 1963–2003 között a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia tanára volt, ezenkívül több romániai és külföldi településen tartott mesterkurzusokat. A kolozsvári Napoca Vonósnégyes alapító tagjai közé tartozik.
Már fiatalon rangos európai versenyeken díjazták: a Világifjúsági Találkozón (Bukarest, 1953); a George Enescu Versenyen (I. díj, Bukarest, 1958); a Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen (III. díj, Moszkva, 1959); a Jacques Thibaud nemzetközi versenyen (II. díj, 1959).
A hegedűvirtuóz Ruha István ugyanolyan szenvedéllyel játszott a hangversenytermekben, templomokban vagy szűk, baráti társaságban. Közvetlen természetének köszönhetően igen népszerű volt mind a művészvilágban, mind baráti körben. Kortársainak visszaemlékezései szerint mindig nála volt a hegedűje: vonaton, diákétkezdékben. Karrierjének első felében rendkívül szerény körülmények között élt. Ezekre az évekre így emlékezik: „Olyan szegény voltam, hogy nem engedhettem meg magamnak, hogy hosszú nadrágot vásároljak. Rónai karmester elvitt egy ruhaüzletbe, tetőtől talpig felöltöztetett.” Később – a történelmi körülményeknek is köszönhetően – egyre többet koncertezett külföldön, elismertsége révén még több meghívást kapott.
Tehetsége mellett más olyan adottságokkal is rendelkezett, amelyek nagyban hozzájárultak a sikeréhez: zenei érzékenység, figyelemösszpontosító képesség, rendkívüli memória, zenei kreativitás, spontaneitás.
„Fenomén” alkata, amely megélhetővé tette hegedűjátékát, zenei technikáját, hozzájárult mind hatásos színpadi megjelenéséhez, mind az oktatási pályafutásához.
Életéről portréfilm is készült, a Ruha Pista – a kolozsvári világpolgár. Ez többek között művészetről, hitvallásról és koncertélményekről szól.
Művészi munkásságának elismeréseképpen 1964-ben Románia Érdemes Művésze lett, 1968-ban elnyerte a Kultúráért Érdemrendet, 1994-ben Kolozsvár, 1997-ben Nagykároly díszpolgárává avatták, Magyarország 2001-ben Kiváló Művészként ismerte el.
Xantus Gábor – Selmeczi György: Ruha Pista – a kolozsvári világpolgár. (portréfilm)
Mirela Capătă: Ruha István. Élet a hegedű csillagjegyében. Beszterce, 2013.
Tóth Gábor: Megkésett memoár – Ruha István emlékére (1931–2004). Várad, 2004. 5. sz.
Fotó: https://opiniedecarei.com/2016/08/16/in-memoriam-stefan-ruha-istvan-la-carei/
2perc