Középiskolai tanulmányait a bajai Ciszterci Rend Főgimnáziumában végezte, majd Budapesten beiratkozott az orvosi karra, ahol a frontszolgálat miatt csak 1919-ben diplomázott. A Schaffer Károly vezette Agyszövettani Intézetben 1921-től gyakornok, majd tanársegéd volt. Munkájának elismeréseként Rockefeller-ösztöndíjat kapott, mellyel Madridban folytathatta tudományos tevékenységét, 1924-ben és 1925-ben a Nobel-díjas Santiago Ramón y Cajal mellett dolgozott, tanult. A híres agykutatóval egészen annak haláláig baráti kapcsolatban volt.
Visszatérve a magyar fővárosba, munkáját a budapesti Ideg- és Elmeklinikán folytathatta, ahol egyaránt végzett elméleti kutatásokat és foglalkozott betegellátással. Egyike volt azoknak, akik korán felismerték az 1910-es évek legvégén feltalált VG (ventriculographia) és PEG (pneumoencephalographia), valamint az 1920-as évek végén az AG (angiographia) lehetőségeit, így azon igyekezett, hogy ezek az idegrendszeri képalkotó vizsgálatok (melyek egészen a komputertomográfia feltalálásáig a legmodernebbek maradtak) Magyarországon is elvégezhetők legyenek.
1930-ban kinevezték a szegedi I. Ferenc József Tudományegyetem tanszékvezetőjévé. Fél év alatt agykutató intézetté szervezte át a klinika szövettani laboratóriumát. Szegeden tíz éven át folytathatta a kutatómunkát, elsősorban klinikai megfigyeléseken alapuló publikációi jelentek meg ebben az időszakban: tanulmányozta többek között a veseműködés és az idegrendszer kapcsolatát, az inzulin hatását az elmebetegekre, valamint foglalkozott a gerincvelő-daganatok felismerésével. Egyik fontos kutatási területe volt a szkizofrénia kórszövettana, amelyről több publikációja is megjelent.
A második bécsi döntés után az I. Ferenc József Tudományegyetemet visszahelyezték alapítása helyszínére, s vele jött Miskolczy is. Kolozsvárott kinevezték az Ideg- és Elmeklinika Igazgatójává. Ő természetesen ragaszkodott a szívügyének mondható Agykutató Intézet áttelepítéséhez is, ami hosszadalmas folyamatnak bizonyult. Kiemelt figyelmet fordított az idegsebészetre, ezért Környey István vezetésével Kolozsváron létrehozta Európa negyedik önálló idegsebészeti osztályát.
Az 1945-ös év újabb nagy változásokat hozott életében és munkájában. Az egykori I. Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Karát Marosvásárhelyre költöztették át.
Szerencsére Miskolczy Dezső ekkor már nemzetközi szinten is szaktekintélynek számított, a román állam is elismerte érdemeit, ezért a Román Tudományos Akadémia 1955-ben tudományos kutatóközpontot hozott létre Marosvásárhelyen az ő vezetésével.
Marosvásárhelyi ténykedése idején sokat foglalkozott a lipidtárolási rendellenességekkel (lipoidosis), a zsíranyagcsere-zavarokkal. Kutatási eredményei román nyelven jelentek meg 1960-ban. Kedvelt témája volt még az alkattan és az öröklődés összefüggése. Fontos eredménye volt a szúnyogencephalitis kórképének és patológiájának megismerése, valamint ennek nyomán az allergia-immunológiai kutatásai.
Marosvásárhelyről vonult vissza, hetvenéves korában, de azért haláláig figyelmet szentelt a tudományos életnek, a kor felfedezéseinek.
Élete folyamán négy tanszéken tanított, több tankönyv szerkesztésében részt vett.
Sok könyvet írt, közel 150 tanulmánya jelent meg, több szakfolyóiratnak is szerkesztője volt, munkáinak egy részét német és orosz nyelven is kiadták.
Tagja volt a Román Akadémiának, a Magyar Tudományos Akadémiának és a Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának is, munkájáért többször kitüntették. A kor több híres emberét is kezelte, például Juhász Gyula költőt.
RoMIL
Szegedi Egyetemi Almanach (1921–1996). Szeged, 1997, 238–239 o.
Tariska István: Miskolczy Dezső emlékének. Orvosi Hetilap, 1979/8.
Viharban. Tanulmányok a marosvásárhelyi felsőfokú oktatás múltjáról és jelenéről. Szerk. Jung János és Egyed-Zsigmond Imre. Marosvásárhely, 1994.
Pásztor Emil: Miskolczy Dezső, a modern magyar neurológia alapjainak megteremtője. Ideggyógyászati Szemle, 2002. 9–10. sz. 341–348. o.
Fotó: a kép a Szegedi Tudomány Egyetem Egyetemi Könyvtár Egyetemi Gyűjteménye tulajdona, forrás Szokolszky Ágnes A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen 1929-2009 című munkája
3perc