A 20. századi erdélyi fényképészet egyik kiemelkedő alakja volt, nevéhez fűződik az első fotóklub megalapítása, a fotós mozgalom megszervezése szülővárosában.
Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, majd Kolozsváron felvételizett az I. Ferenc József Tudományegyetem jogi karára, ám azt két év után otthagyta. Életre szóló nagy szenvedélye, a fényképezés alapelemeit autodidakta módon sajátította el. 1930-tól kezdve jelentkezett nemzetközi fotókiállításokon, 1933 hozta meg számára az első nemzetközi elismerést.
Pályáját a háború, majd az orosz hadifogság törte meg, ahonnan 1948-ban került csak haza. 1953-ban ő kezdeményezte Románia első fotóklubjának létrehozatalát Marosvásárhelyen.
Bár fényképészettel korábban is foglalkozott, megélhetést csak az 1950-es évek végétől jelentett számára a fotózás: Sütő András 1958-ban meghívta fotóriporternek az akkor induló Művészet (1959-től Új Élet) folyóirat szerkesztőségébe. Nyugdíjazásáig (1974) a folyóirat belső munkatársa volt. Készített igényes riportképeket és művészfotókat: táj- és műemlék felvételeket, tárgyfotókat, aktképeket, portrékat.
Több mint ötszáz hazai és nemzetközi kiállításon vett részt, rengeteget utazott egy olyan rendszerben, amikor ez nagyon keveseknek adatott meg, munkáját közel kétszáz díjjal jutalmazták.
A történészek és a néprajzkutatók is jól ismerik nevét és műveit, mivel Erdély különböző részein fényképezte a viseleteket, a tárgyi kultúrát, a szokásokat és a hagyományokat. Elismert sajtófotós is volt, képeit az Utunk, A Hét, a Dolgozó Nő és más lapok közölték. Fényképei teljes történelmi tablót alkotnak, konkrétabban és tárgyszerűbben ábrázolja saját korát, mint akármely jó tollú krónikás vagy történész.
Képei gyakran visszatérő témája az erdélyi falvak világa, a népi élet valósága. Életművének ezt a rétegét a Magyarországon élő, de a mezőségi paraszti élet fényképezésével világhírűvé vált Korniss Péterével rokoníthatjuk. Jelentős színházi munkássága is: előadások, színészek, rendezők egyik legavatottabb hazai megörökítője. Életének utolsó másfél évtizedében úgyszólván csak a színháznak dolgozott. Hagyatéka több mint 200 000 fényképet tartalmaz.
A nemzetközi fotóművész szövetség tagja és többrendbeli kitüntetettje volt. Hagyatéka zömét a család a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban helyezte letétbe, a színházi vonatkozású képanyag feldolgozása kezdeti szakaszában van.
RoMIL
Jánosházy György: Marx József. Marosvásárhely, 2002. (Mentor művészeti monográfiák)
Vita Zsigmond: Marx József halálára. Szabadság, 1992. május 21.
Fotó: Marx József Fotóklub honlapja
2perc