Egyszerű családból származott, gyermekkora hányatott volt, a korai makói évek után egy ideig Budapesten élt nagyanyjánál, majd különböző rokonok fogadták be. A negyvenes években a Szilágyságba került, ahol viszontláthatta édesanyját, aki időközben újra férjhez ment. Tanulmányait Zilahon fejezte be, 1952-ben érettségizett a helyi tanítóképzőben. A Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán kezdte felsőfokú tanulmányait, de egy év után átiratkozott a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakára.
Első verse az Utunkban jelent meg (1953. december 25.), államvizsga után a Napsugár gyermeklap munkatársa lett. 1957–1959 között az Ifjúmunkás szerkesztője, 1959–1961 között a bukaresti Magyar Líceum tanára. 1964-től 1966-ig a Művelődés belső munkatársa. Közben férjhez ment Szilágyi Domokoshoz, gyermekük Szilágyi Attila, aki a költőnő verseiben Kobak néven szerepelt. Válásuk után – 1976-ban – visszaköltözött Magyarországra, kiadói szerkesztőként dolgozott. Volt férjének öngyilkossága (1976) és Kobak halála (1977-ben, a bukaresti földrengéskor) idegeit végképp megrongálták, az orvosi segítség nem használt – önkezével vetett véget életének.
Emlékezetes versciklusa a Kispolgár-album, amelyben még csak a „korszerűtlen alázat” ellen lázad, a Tőmondatokban az emberi létre kérdez rá. Formailag azonosul Szilágyi Domokos költői beszédével, ugyanakkor el is különül tőle.
Zaklatott lelkivilág, tanácstalanság és tétovaság – megannyi tragikus felhang, jajkiáltás és a végzet sejtelme. A reménytelenül vergődő nő kérdései és kétségbeesett útkeresései – ez az a végzetes spirál, amelyből számára nincs menekvés. A rászakadó kettős halál pedig azt bizonyítja, hogy a gyötrelmek még tovább fokozhatók, költészete olyan tragikus árnyalatokkal gazdagodik, amelyek Vörösmarty, Vajda János, Ady Endre rokonává teszik.
Verskötetei a Virág a végtelenben (1963), Reggeltől halálig (1966), Tőmondatok (1968), Űrlap (1973), Zuhanások. Oratórium három hangra (1978). Közben gyermekverseket is írt, ezek a Kobak könyvében (1966) és a Kobak második könyvében (1968). majd egységes kötetként 1973-ban jelentek meg Kobak könyve címen, gyermekrajzokkal illusztrálva. Nem egyszerű meséskönyv ez, inkább irodalmi–pszichológiai kísérlet: a szerző lejegyzi a gyermek meséit és hellyel-közzel kommentálja azokat, Kobak pedig a felnőtteket megdöbbentő kérdéseket tesz fel. A kötet ma – a szülők és a gyermek halála után – különös érzéseket kelt az olvasóban.
Magyarországra távozása után további verskötetei jelentek meg: Kettészelt madár. Rekviem (1978), A mondat folytatása. Válogatott versek (1978), Száműzött szivárvány, (1980), és halála után: a Lódenkabát Kelet-Európa szegén (1983).
A szakma elismerését 1973-ban megjelent Űrlap című kötete hozta meg: megkapta a Romániai Írók Szövetsége díját. A Kettészelt madár (1978) című kötetben elhunyt szeretteinek állított emléket. Többek között Ana Blandiana verseit tolmácsolta magyarul (Homokóra, 1971), 11 versét Tudor Balteş fordításában vették föl egy román nyelvű antológiába (1979). Versei románul Ana Blandiana előszavával 1988-ban jelentek meg.
A Házsongárdi temetőben nyugszik, közös sírban a fiával és volt férjével.1993-ban megkapta a Magyar Művészetért Díjat (posztumusz).
Virág a végtelenben. Bukarest, 1963.
Reggeltől halálig. Bukarest, 1966.
Kobak könyve. Bukarest, 1966.
Kobak második könyve. Bukarest, 1968.
Tőmondatok. Bukarest, 1968.
Űrlap. Bukarest, 1973.
Zuhanások. Oratórium három hangra. Bukarest, 1978.
Kettészelt madár. Rekviem. Budapest, 1978.
A mondat folytatása. Válogatott versek. Budapest, 1978.
Száműzött szivárvány. Budapest, 1980.
Életfa. Gyermekversek. Budapest, 1983.
Lódenkabát Kelet-Európa szegén. Budapest, 1983.
RoMIL
Balázs Imre József: Hervay Gizella. Kismonográfia. Kolozsvár, 2003.
Kántor Lajos: A líra hangváltásai. In: Uő: Korváltás. Bukarest, 1979. 125–143. p.
Gergely Tamás – Balázs Imre József: Tíz kérdés Hervayhoz 2005-ben. Látó, 2005. 12. sz.
3perc