Főúri családból származott. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológusi diplomát 1950-ben. Származása miatt nem szerezhetett doktori fokozatot, és nem engedték tanítani városi iskolákban. Tanári pályáját a Bihar megyei Erdőgyarakon kezdte, majd az 1950-es évek közepén a Kolozs megyei Szucságra helyezték át, ahol – néhány év kivételével, amikor gyári munkát kellett végeznie – nyugdíjazásáig oktatott.
Fontosnak tartotta a tudománynépszerűsítést, folyóiratokban, napilapokban közölt cikkeket, madártannal foglalkozó írásai a budapesti Madártani Intézet Aquila évkönyveiben is megjelentek. Diákjait is bevonta természetvédelmi tevékenységeibe, kísérleteket és megfigyeléseket végeztek közösen, például konyhakerti növények termesztésével. Az iskolásokat madárvédelemre tanította, etetőket, odúkat helyeztek ki, valamint madárgyűrűzéseket tartottak Szucságon mintegy 270 alkalommal. Ennek eredményeit I. fokozati tanári dolgozatában foglalta össze.
Kirándulásokat, természetjárásokat is szervezett a Szucságon megalapított Aquila Természetbarátok Körével.
Erdélyi és partiumi útvonalakon kívül a Fekete-tengerre is ellátogattak, ahol madármegfigyeléseket tartottak.
Első könyve – Ismerjük meg a madarakat – 1959-ben jelent meg az Ifjúsági Kiadónál. A rendszerváltásig még három tudományos munkája látott napvilágot: Madarász szemmel a Kárpátokban (1970), Madárhatározó (1980), Élet az erdőben (1989), majd 1990 után további három könyve jelent meg: Egy esztendő a madarak világában (1995), Európa vízimadarai: az európai tengerek, tengerpartok és belső vizek madarai (1999), Az erdélyi havasok ösvényein (2005). Mindegyikben a természet és a madárvilág fontosságát hangsúlyozza.
RoMIL
Fotó: http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/dijak/ezustgyopar/2000/beldi_miklos.pdf
2perc